Cukorbetegség kezelésére amputációt követően
Main content Abstract : Háttér és célok: Az amputáció egy olyan átélt trauma, amely gyökeresen átalakítja az egyén önmagáról és a külvilágról alkotott képét. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, az amputáción átesett betegek milyen pszichés, szociális és fizikai nehézségekkel találják szembe magukat a mutétet követoen, valamint hogyan igyekeznek megküzdeni a kritikus élethelyzettel.
A reziliencia nézopontjából azt kerestük, melyek azok a protektív és rizikótényezok, amelyek szerepet játszanak az alkalmazkodóképesség és a betegek mentális egészségének megorzésében.
Eredmények: Az amputációt követo hatodik hónapban a depresszió, valamint a negatív érzelmek mértéke szignifikáns csökkenést mutat, de a depresszió és a negatív érzelmek jelenléte az alkalmazkodás sikerességét veszélyezteti.
Ezzel együtt a reziliencia és a pozitív érzelmek dominanciája növekszik. A társas támogatás keresése, különösképpen a betegek pozitív szociális interakción alapuló támasz iránti igénye no az ido elorehaladtával, mindez pozitív kapcsolatban áll a rezilienciával.
Továbbá protektív tényezoként van jelen a céltudatos cselekvés és az alkalmazkodás mint megküzdési stratégiák, de a negatív érzelmek jelenléte gyengíti a betegek adaptív megküzdését. Következtetések: A magasabb rezilienciával rendelkezo betegek alkalmazkodása sikeresebb, mint azoké, akik negatív alkalmazkodási stratégiákat alkalmaznak.
