Mexikói axolotl – az örök fiatalság víz alatti hercege

Mexikói – az örök fiatalság víz alatti hercege

Az axolotl nem csupán egy különös vízi élőlény. Ő maga a természet egyik legnagyobb paradoxona: felnőtt testbe zárt örök gyermek, egy rejtélyes teremtmény, amely az evolúcióval dacolva visszautasította a felnőtté válást.

Ez az apró, mosolygós tekintetű kétéltű (tudományos nevén Ambystoma mexicanum) Mexikó vizeiben él, vagy legalábbis élt – mert az élőhelyei nagy része mára eltűnt, és a vadon élő példányokat már szinte lehetetlen megtalálni. A természetben veszélyeztetett, de akváriumokban és laboratóriumokban világszerte ezrek gondozzák őket, csodálják őket, és – nem túlzás – kutatják a halhatatlanság titkát bennük.

Az örök gyermek

Az axolotl a neoténia élő példája: úgy marad örökké vízi lárva, hogy közben ivaréretté válik. Ez azt jelenti, hogy kinézetre megmarad kis „békaszerű” állapotban, tollszerű külső kopoltyúkkal és uszonyos farokkal, miközben képes utódokat nemzeni. Ez önmagában is különleges, de az igazán elképesztő az, hogy miért – és hogyan – tartja meg ezt az állapotot.

A válasz a genetikai sajátosságaiban rejlik: az axolotl DNS-állománya tízszer nagyobb, mint az emberé. Ebben a hatalmas genetikai tárházban olyan gének működnek, amelyek más élőlényeknél szunnyadnak vagy nem is léteznek. Az axolotl nem csupán különleges, hanem tudományos szempontból egy aranybánya.

Regeneráció – újraírni a testet

Tudtad, hogy ha egy axolotlnak levágják a lábát, az pár héten belül visszanő – teljesen, tökéletesen, működőképesen? És nem csak a lábát. Visszanő a farka, az újjai, a gerincvelője, sőt – részben még a szíve vagy az agyának egy darabja is képes regenerálódni. Ez nem science fiction – ez tudomány.

A regenerációs képesség miatt az axolotl a világ számos kutatóintézetének kedvence lett. Az orvostudomány abban reménykedik, hogy egyszer az emberek is képesek lesznek a sérült szerveiket vagy végtagjaikat részben vagy egészben újranöveszteni – ahogy ez a kis vízi herceg már most is megteszi, minden különösebb erőfeszítés nélkül.

Mexikói mítosz és modern csoda

Az axolotl eredetileg az azték mitológiában is fontos szerepet kapott. A legenda szerint Xolotl, a halál és az alvilág istene, mikor menekülni próbált az istenek elől, különféle alakokat öltött. Az utolsó formája az axolotl volt, amellyel a víz mélyére rejtőzött. Az istenek azonban megtalálták, és örökre ebben a formában hagyták.

Ma a világ minden táján felfedezhetjük őt: YouTube-videókban, akváriumokban, sőt játékokban és mémekben is. A Minecraft játék például külön „axolotl” karaktert is kapott, ami azt mutatja, mennyire belopta magát ez a lény az emberek szívébe.

Veszélyben az otthona

Bármilyen bájos is az axolotl, a természetes élőhelyei – főként a mexikóvárosi Xochimilco tó és csatornarendszere – súlyosan szennyezettek, urbanizáltak és invazív halfajokkal terheltek. A vad populációk száma 1.000 alá csökkent – egyes becslések szerint még ennyien sincsenek már szabadon.

Szerencsére a világ figyel rájuk. Természetvédelmi szervezetek, egyetemek és akvaristák közösen próbálják megmenteni ezt a különleges fajt, hogy ne csak a laborokban, hanem a természetben is újra otthonra találjon.

Az axolotl több, mint egy állat: ő egy biológiai csoda, egy mítosz, egy tudományos remény, és mindenek felett – egy bájos kis lény, akit nem lehet nem szeretni.

Ha legközelebb meglátsz egy apró, rózsaszín kopoltyús, mosolygó arcú kis lényt egy akváriumban, jusson eszedbe: talán ő hordozza az örök fiatalság és a gyógyíthatatlannak hitt sérülések gyógyításának kulcsát.