A konyha sárga fénye egy család összetartozását jelképezi, majd lassú széthullását. Évek múltán Anna hazatér, és a kimondatlan érzések végül felszínre kerülnek. Rájönnek: a család nem hibátlan, de mindig van út vissza egymáshoz.
Szerző: Tibor Szekeres
Amikor Jack lányának nyoma vész a hegyekkel övezett erdőben, a családi idill rémálommá válik. A nyomok brutális gyilkossághoz vezetnek, majd felesége is áldozatul esik. Jack nem vár a törvényre – egyedül indul a vadonba, hogy csendben és könyörtelenül bosszút álljon.
Az 1880-as évek ködbe burkolózó Kárpátokban egy fiatal favágó megsérti az erdő ősi törvényeit. Muma Pădurii, az erdő élő dühe, nem bosszút áll rajta – hanem visszaveszi őt. A férfi lassan eggyé válik a földdel, és többé már nem az emberek világához tartozik
Blackwood-kastély elhagyott folyosóján egy különös, befalazott ajtóra bukkan. Amikor kopogás hallatszik a túloldalról, gyermekkori rémálmai életre kelnek. A ház mintha a múltjából táplálkozna, és lassan ráébred, hogy a legsötétebb ajtó talán saját emlékeiben nyílik meg.
Anna visszatér a faluba, ahol anyját máglyára küldték a tudásáért. Nem bosszút hoz, hanem emlékeztetést: a föld nem felejt. A fiatal pap hite meginog, amikor betegsége Anna kezében enyhül. Két út találkozik: hit és tudás nem egymás ellenségei, hanem ugyanannak a világnak gyökerei
Anna egy csendes kisvárosba költözik albérletbe, ahol hamar közel kerül gazdag főbérlőjéhez, Károlyhoz. A nő azonban nem szerelmet keres, hanem pénzt – és ha kell, öl is érte. Amikor azonban rájön, hogy a férfi titokzatos mérgeket rejt a pincében, gyanakodni kezd. Egy végzetes éjszakán mindhárman játszanak… de csak egy marad életben.
1650-et írunk. A nőkre hamar rábélyegezték a boszorkányságot, pedig csupán tudással bírtak, és a természetben talált gyógynövényekkel gyógyítottak. Akkor azonban a hit ereje volt erősebb — és csak olaj a tűzre
Judit éjfélkor hazafelé sétál a kihalt városban, mikor láthatatlan léptek követik minden mozdulatát. A telefon ismeretlen hangja irányítja, az árnyékok és a sötét massza ránehezednek. A végén már nem ő uralja a testét: a félelem és a láthatatlan hatalom győz
Az élet utáni élet nem tanít és nem ígér. Csak leveszi rólunk a félelmet, amit élve hordtunk. Nem a haláltól rettegtünk, hanem attól, hogy kimondjuk, akik vagyunk. A csend nem elvesz: hanem megengedi, hogy azok legyünk akik vagyunk.
A Kálnoky-kúriában a csend beszél, a szalvéták és poharak között rejtőzik a halál. Egy ártatlannak tűnő mozdulat végzetessé válik, miközben a falak emlékeznek minden titokra, és a szolgáló lány árnyékban végzi el a végső tisztítást
A szeptemberi délutánon érkezett macska nem volt egészen az, aminek látszott. Ahogy az éjszakák múltak, a ház falai figyelni kezdtek, a dorombolás tanult, és ami bent maradt, már nem állat volt. Hanem valami más.
Egy térképekről eltűnt völgy kastélyába jogi ügyben érkezik Miklós Veres. Az iratok, egy napló és a lezárt nyugati szárny feltárják az igazságot: a falak emlékeznek, az idő körbe zárul, és aki tanúvá válik, többé nem hagyhatja el a házat.
