A drónok harca
A drónok harca
Kezdett megtelni a sportcsarnok. Nem is csoda. Két régi, nagyon híres rockbanda egy napon. Hónapok óta készült erre a koncertre. Gimnazista korának két kedvence. Az akkori rezsim az egyiket úgy-ahogy elfogadta, a másik a fekete bárány kategóriába tartozott. Úristen, több mint 45 éve! Beteg világ volt. A hanglemezgyár akkori managere, egy vén tróger, egy személyben döntötte el, mi a fiatalság igénye. Persze ugyanez állt a filmekre és az irodalomra is.
Apró üröm az örömben. A jegyvásárlás. Csak interneten keresztül. Miért van szükség egy 150 000 Ft értékű technikára és egy 10 000 Ft-os előfizetésre ahhoz, hogy hozzájusson egy koncertjegyhez? Miért van az, hogy a meghirdetett árnál minden jegy legalább 10 százalékkal drágább? Mindenféle primitív, átlátszó ürüggyel emelik az árat, amit aztán a koncert elmaradása esetén vissza sem fizetnek.
Örömmel látta, hogy nagyon sok a 30 körüli, vagy még a náluk is fiatalabb. Hála istennek van igény igazi zenére is. Ő már 65. Nem érti, hogy lehet gerjedni arra a valamire, amit zenének hívnak, miközben csak szöveg van. Ezt szavalásnak hívják. Egy percig sem vitatja, hogy rengeteg magvas gondolat, értelmes szöveg is elhangzik, intelligens fiatalok elmondják a véleményüket erről-arról. Ezen van a hangsúly: elmondják. Zenét nem tudnak írni. Itt ma más lesz.
Nagyon kíváncsi. Nemcsak felette, a zenészek felett is elment az idő. Az első zenekar eredeti énekesének nagyon jellegzetes hangja van. Ő most lábadozik egy komolyabb bajból. Ki fogja pótolni és hogyan? A két eredeti zenekar több tagja is elment már. Szerencsére azt tapasztalta, hogy sok a tehetséges fiatal. Hangban, hangszertudásban is méltó utódaik a nagy öregeknek. Bár a zene és szövegírásban szerinte a régiek pótolhatatlanok. Hiába, begyöpösödött nyugger vagy.
Tőle néhány méterre egy nála is vénebb pali támasztotta a korlátot a küzdőtéren. Végig állt. Fantasztikus. Egy 60 körüli nő sem ült le egy percre sem. Tapsolt, énekelt, villázott. A mai szutyokra gerjedők hány százaléka fog így emlékezni 40-50 év múlva a mostani kedvenceikre? Persze, ez csak költői kérdés.
Az ülőhelyek 70-80 százaléka elkelt. A küzdőtér tele. Itt van a hangmérnökök szokásos vezérlőpult technikája és egy sörcsapoló hely. Sör nélkül nincs rock koncert.
A közönség várakozás közben szórakoztatja magát. Valaki elengedett egy méretes lufit, ide-oda ütögették. Mások kimentek a büfébe vagy egy pisire. Egy fiatalabb pasi, aki előtte ült, elővett egy mobilt és elkezdett valamit játszani.
A levegőben feltűnt egy apró drón. Hiába, ez ma már alap kellék. Ő valamikor dolgozott a magyar TV-ben. Jó néhány koncert forgatáson részt vett. Nagy szó volt, ha egy elemack segítségével tudtak látványosabb felvételeket csinálni. Ez egy libikókához hasonló szerkezet, amely egyik végén ült az operatőr a kamerával, a másik végét egy bühnés, jobbra-balra, fel-le mozgatta. Fahrt sínen ő is tologatott kameramant. Aztán jött a drótkötélpálya. Egy kifeszített drótkötélen rádió freki segítségével irányítottak egy kamerát. A dróntechnika teljesen más. Tulajdonképpen nem a repülésen van a hangsúly. Jól működő repülő vagy helikoptermodellek már 30 éve is voltak. A kameratechnikán van a lényeg. A kamerák súlya, felbontása, a kép és a hang átviteli útjainak fejlődése a fontos. Nem véletlen, hogy sok filmforgatáson a drága, helikopteres felvételeket felváltotta a dróntechnika. Kicsi, halk, senkit és semmit nem zavar.
Alig néhány perc késéssel kezdődik a koncert.
Az első zenekar hamar frenetikus hangulatot csinált. A betegeskedő énekest kiválóan helyettesítette egy fiatal előadó. Az egész koncertjük alatt talán két-három helyen lehetett észrevenni, hogy nem az eredeti művész szerepelt. Ez sem volt zavaró. Ő is nagyon élvezte.
Közben a levegőben feltűnt még egy drón. Nocsak. Minek? Még a szabadtéri koncerteken is elég egy gép a légi felvételekhez, a közönség megörökítéséhez.
Végül is mindegy. A szervezők azt csinálnak, amit akarnak. A hangulat óriási, a zenekar fantasztikus, a közönség veszi a lapot. Az előtte ülő manus még mindig valami repülő szimulátoron játszik. Az ilyen mi a repedt bánatnak jön ide?
Időnként figyeli a második drónt. Ez valami szakmai ártalom. Ez az eszköz többet van a küzdőtér fölött, mint a színpad közelében. Rendszeresen berepül a másik kamerájának látószögébe. Nem egy akarat irányítja a két repülő masinát. Most például a sörözők felett köröz. Aztán irány a technikusi asztal. Majd berepül az első és a színpad közé. Mintha direkt zavarni akarná a másikat. Szabályos légi harc.
Most egy csodálatos ballada következik. Egy régi karácsonyra írták. Nézők százai világító telefonokat tartanak a magasba. A rendezők tudták, hogy ez lesz, csak a színpad van kivilágítva. Nagyon hangulatos. A szám után visszakapcsolták a fényeket.
Az első zenekar befejezte, majd két ráadás és elhagyják a színpadot.
Valami mozgolódás van a söröspultnál. Két pasi rendesen becsápolt. A második zenekart tuti, hogy nem fogják látni. Két rendész segített nekik lekászálódni a bárszékről és elindultak a küzdőtér kijárata felé. Mind a kettőt támogatni kellett. Mellette mentek el. Először csak a póló volt ismerős, aztán az arcok is. Néhány éve dolgozott velük és a cégükkel. Héliummal töltött ballon segítségével juttattak magasba nagy felbontású kamerát és azzal figyelték az országhatárt. Rendkívül tehetséges férfiak, ők a fejlesztők és egyben tulajok is. A gamer lefotózta őket. Bunkó paraszt.
Az ülőhelyeket a küzdőtértől korlát választja el, így csak az előtéri büféket lehet igénybe venni. Miután megkapta a sörét, félrehúzódott egy csendes helyre, mert csörgött a telefonja. Néhány méterre tőle kinyílt egy ajtó és ő röpke pillanatra belátott egy kicsi irodába. A két ismerős egy pokrócon, a földön feküdt, senki nem volt mellettük. Illuminált embert nem szabad magára hagyni, főleg így, hanyatt fekve.
Nemrég olvasta, hogy Jimi Hendrix halálát egy kezdő mentős okozta, mert hanyatt fekve tolta be a kocsiba. A zenész belefulladt a saját hányásába.
Halottak, döbbent rá.
Két férfi ment el mellette.
– Colombár mindjárt itt lesz a csarnok vezetőjével – mondta egyikük.
Felkapta a fejét. Colombárt kb 30 éve ismeri. Közösen oldották meg egy régi barátja meggyilkolásának ügyét. Mivel kettejük névnapja közel esik egymáshoz, így évente legalább egyszer találkozni szoktak. Fel is tűnt egy jól öltözött úrral. Elmosolyodott, melegen kezet ráztak.
– Bocs, de most sietek, komoly problémánk van.
Úgy döntött, belevág a sűrűjébe.
– Tudom, mind a kettő halott.
Colombár felvonta a szemöldökét.
– Láttam, amikor rosszul lettek a sörpultnál. Aztán véletlenül az előbb bepillantást nyertem ebbe az irodába. Élő piásokat nem fektetnek így.
– Hol ülsz? Beszélek az igazgató úrral, aztán megkereslek.
– Rendben.
Rövid időn belül meg is jelent. Ő elmondta, amit látott. Természetesen megemlítette azt is, hogy régi ismerősei voltak. Hol dolgoztak, mivel foglalkoztak. Dróntechnika, kamera rendszerek. Több tendert nyertek a rendőrségnél, a honvédségnél. Egyre nagyobb megrendelőjük a mezőgazdaság. A nagyobb termőterülettel rendelkező gazdák az ő felvételeik alapján mérik fel a várható termést. Hol, mennyi kárt okoztak állatok vagy fertőzések. Persze mindenki a piára gondolt, amikor rosszul lettek.
– Az itteniek is. Hívták a dokijukat, de mire ideért, már halottak voltak. Ő azonnal hívta a mentőket és minket is. Valamilyen erős és gyors méreg. Hogy milyen, engem rohadtul nem érdekel. Az már igen, hogy jutott a szervezetükbe? Ennyi ember között, hogy fogom megtalálni a tettest? Van körülbelül két órám. Ha egyáltalán még itt van. Nem tudok itt tartani ennyi embert. Nyugdíj előtt ez az utolsó ügyem. Nem mondhatok csődöt.
– Hű, nem irigyellek. Én csak a sörfogyasztásukat láttam.
– Még legalább három büfénél jártak. Nem szemetelős népség. Minden blokkot begyűrtek a zsebükbe. Az biztos, hogy itt mérgezték meg őket, mert külön-külön jöttek. Ez jól látszott az egymással váltott sms-ekből.
– Mit fogyasztottak?
– Az elsőnél egy szendvics. Ez celofán zacskós kiszerelés. Ők bontották fel. Aztán egy unicum. Majd egy korsó sör. Végül, amit te is láttál. A szenya, az unicum, az első sör elfogyasztása biztos, hogy véletlenszerűen történt. A gyilkos nem tudhatta, hol, melyik pultnál, mit fognak fogyasztani, hiszen egy perccel azelőtt még ők sem tudták. A küzdőtéri sör volt egyedül kiszámítható. Aki ismerte őket, tudta, hogy nem fogják kihagyni. De ez mindegy, minden helyen nagy volt a pörgés, a pultos előtt senki nem merne bármit is a korsóba, stampóba dobni, utána pedig mindenki gyorsan elvonul a zsákmánnyal. Jön az egyik emberem, előtte egy szót se.
– Oké.
– Főnök, két-három perc.
– Mondd fiam, mit csináltál? Véres az inged.
– Nem az én vérem, az egyik takarítónő össze akart szedni valami összetört gyerekjátékot és alaposan megvágta az ujját. Segítettem bekötözni.
– Megyek.
Amíg a barátja távol volt, nézelődött egy kicsit. A játékos ezt a zenekart jobban kedvelheti, mert abbahagyta a szimulátorozást és odaadóan figyel. A második drón eltűnt. Hála az égnek, a gyilkosság híre nem terjedt el. Nincs semmilyen pánik hangulat. A közönség minden régi számért borzasztó hálás. A régi, eltávozott zenészeket ez a csapat is nagyon tehetséges fiatalokkal pótolta. Kicsit nosztalgiázott.
Még gimibe járt, amikor a téli szünetben ez a banda rendszeresen játszott az Uránia moziban. Most ugyanolyan jók.
Visszajött Colombár.
– Átnézték a fiúk a céges dolgaikat. Nincsenek fekete foltok a múltjukban, még szürkék sem. Minden kiírást szabályosan nyertek. A konkurenciaharc nagy az ő területükön. A magánéletükről még nagyon keveset tudunk, de az ösztöneim azt súgják, ez nem családi ügy.
Miközben beszélgettek nézték, ahogy a drón hatalmas kört ír le a nézőtér fölött.
Egymásra néztek, egyszerre mosolyodtak el.
– Látom, te is nézed az ukrán front eseményeit.
– Hívd fel a helyi górét és kérdezd meg, hány drónnal dolgoznak ma.
Colombár telefonált egyet.
– Csak eggyel. Van itt egy jól felszerelt műhely, tartalék alkatrészekkel, meg ami kell. Azt mondja, az első részben kettő repkedett itt. Nem tudja, kié volt a másik, de ha meglesz az illető, az biztos, hogy letépi a tökeit.
– Már tudjuk, hogyan követték el a gyilkosságokat, de a potenciális elkövető még mindig sok ezer, ha egyáltalán itt van.
Colombár megint telefonált egyet.
– Ádám fiam, hozd ide azt a játékot, amivel a higiéniai asszisztens elvágta az ujját. Kesztyűvel fogd meg és mindenkiről vegyetek ujjlenyomatot, aki csak hozzáérhetett.
Hamarosan megvizsgálták, amit kaptak. Colombar megérzése jó volt. Egy darabokra tört drón. Ők is csak csipesszel értek hozzá. Alaposan átnézték, a két kis rekesz megvolt, az adóvevő is, aksi is, de egyvalami hiányzott.
– A kamera – mondták ki egyszerre.
– Úgy látszik az értékes. Sajnálta kidobni.
– Mivel lehet irányítani? – kérdezte.
– Akár egy mobillal is.
– Nekem is van egy megérzésem – elmondta neki.
– Idehívok négy, öt embert és felhívom megint a főnököt, kérek egy kamerát.
Visszamentek a helyükre. Megvárta, amíg Colombár emberei nem feltűnő módon, néhány méterre tőlük körülveszik őket. Elindult a játékos felé. Amikor melléért, lehajolt, majd a kamerával a kezében kiegyenesedett és megkérdezte.
– Ez nem az ön zsebéből esett ki?
Önkéntelenül a felső zsebéhez nyúlt, egy hasonló eszközt vett ki, csodálkozó arccal nézett, de már ugrott is. Merész mozdulat volt, átvitte a korlátot, de teljesen feleslegesen. A zsaruk profi módon bezsákolták. A koncert utolsó óráját már felhőtlenül élvezték.
Két nap múlva megbeszélték a történteket. Konkurenciaharc volt a háttérben. Egy NATO meló nyertese lett volna a két mérnök, a gyilkosságokkal ezt akarták megakadályozni. Ez sajnos sikerült, de természetesen a tettesek sem nyertek. A gamer nem helikopter szimulátorral játszott, a drónt irányította, ez az ő székéből nem látszott. A gépet odareptette ahol az áldozatok ültek. Egy izgalmas dobszóló alatt a szerkezet belepottyantotta a korsójukba a halálos terhét, ahogy az ukrán drónok az orosz tankok tetőnyílásába a kicsi bombákat. A szünetben letette a gépet egy csendesebb helyre. A road csapat fütyült rá mit csinál, épp elég dolguk volt. A kamerát kivette, a gépet összetörte és bedobta egy kisebb kupac szemétbe.
– Holnap lesz a búcsúztatóm. Hála neked, mosolyogva állhatok a kollégáim elé.
– Meghálálhatod napokon belül. Ez nagyobb kihívás lesz, mint a koncert gyilkosságok. A húgom elég régen nyaggat, hogy szerezzek neki egy bolt címet ahol eredeti, házi kacsahájat lehet kapni.
Jót nevettek és átölelték egymást.
Kapcsolódó novellák
Családi ünnepségen. amelyen Erzsébet a házigazda váratlanul szívéhez kap és összeesik. Elsőre nem tűnik gyilkosságnak, de ahol Konrád felügyelő megjelenik ott általában mégis megtörténik. Vajon kinek állt szándékában megölni?...
Ez egy olyan bűnügyi történet, ami nem annyira a kriminalisztikáról vagy a jogról, hanem inkább az orvostudományról szól. Továbbá a szervezett bűnözésről, annak kíméletlen naturalizmusáról. A következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmas szavakat tartalmazhatnak.
Jasmine jósnőnek sok ügyfele van, a gyilkosság napján is öten voltak nála. A jósnőt valaki halántékon vágta, az üggyel Smith nyomozót bízták meg, aki nem nagyon hisz az efféle dolgokban. A jósnő kezében egy kis lila színű papírfecnit talál, amiről nem tudja, hogy mi lehet. Talán a rejtélyes papír segít megtalálni a gyilkosát?
Konrád felügyelőhöz egy kétségbeesett női hívás érkezik, aki azt állítja, hogy a férje öngyilkos lett. A férfi halálos beteg és ezért dobta el magától az életét. Az orvosszakértő szerint egy nagy adag altatót is beszedett, a búvárok találták meg a holttestét. De a felügyelőnek nem stimmel valami...
Családi ünnepségen Erzsébet váratlanul a szívéhez kap és összeesik. Elsőre egyszerű szívrohamnak tűnik, de ahol Konrád felügyelő megjelenik ott előbb-utóbb kiderül, hogy gyilkosság történt....
Egy iratok nélküli, látszólag zavarodott férfi meggyilkol egy csecsemőt. A rendőrség megpróbálja azonosítani a hidegvérű elkövetőt, illetve feltárni annak indítékait, azonban minél tovább jut a nyomozás, annál bizarrabb fordulatok jönnek a felszínre, s végül már az is kérdésessé válik, hogy ki az igazi bűnös.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed