Egy fiatal pár az éjszaka közepén arra ébred, hogy az utcáról sikítás és kiabálás hallatszik, amit időnként hangos robanás tesz még elviselhetetlenebbé. Nem sokkal később ők is szembesülnek az elképzelhetetlennel.
Szerző: Tom Brown
Szeretem a nem hétköznapi sztorikat, ami felrázza az embereket az unalomból, és... Olvass, majd megérted mire gondolok!
Tegnap elmentünk az orvoshoz, hogy rájöjjön, ha valami baj van az egészségével, de nem talált semmit, szerinte teljesen egészséges. Ennek ellenére napról napra gyengébb.
Szóval? Mi a feladatom? Az öreg hosszan magyarázza, hogy mit akar rám bízni, hogy pontosan mit vár tőlem, ám én már az elején azt érzem, hogy ez nekem nem fog menni. Képtelenség, Mission Impossible, ahogy ezt a mi köreinkben mondani szokás.
Már érzem a változást, mindjárt kezdődik az őrület. Már nem tudom megállítani, vagy visszatartani, hagyom inkább, hogy mielőbb túl legyek rajta, mert így mindenkinek jobb lesz.
A novella egy férfi történetét meséli el, aki egy női külsejű robotot bérel, hogy segítséget kapjon a mindennapokban. A robot fokozatosan érzelmi és testi közelségbe kerül vele, felidézve elvesztett feleségét, végül azonban a férfi felismeri a veszélyt, és elutasítja a mesterséges kötődést.
Egy lélektani thriller elemekkel átszőtt novella, amely egy barátság tragikus felbomlásának és egy pszichológiai küzdelemnek a történetét meséli el. A cselekmény fokozatosan bontakozik ki egy hétköznapi helyzetből, amikor Árpád, a racionalitástól eltávolodva, erőszakhoz folyamodik, hogy megtartsa egyetlen barátját.
Egy lélektani thriller elemekkel átszőtt novella, amely egy barátság tragikus felbomlásának és egy pszichológiai küzdelemnek a történetét meséli el. A cselekmény fokozatosan bontakozik ki egy hétköznapi helyzetből, amikor Árpád, a racionalitástól eltávolodva, erőszakhoz folyamodik, hogy megtartsa egyetlen barátját.
A cibálás immár olyan erővel folyik, hogy aki a lábát fogja, egy erőteljes rántással letépi azt. A csonkból vér fröccsen mindenfelé, beborítva a karácsonyfát, ami a szeretet ünnepének a jelképe, ám most ez a jelkép egészem más értelmet nyer. A szörny lény eldobja a kezében maradt lábat, ami hangos csattanással a karácsonyfa alá repül, ezzel egy időben a másik lábat veszi kézbe, és folytatódik a küzdelem, az élettelennek látszó testtel.
– És most mesélj nekem, mi történt az erdőben? – Semmi. – Tudsz te ennél többet is mondani. A férjed halott, én lőttem szíven, tele vagy sérülésekkel, eszméletlenül hoztalak haza, úgyhogy ne mond, hogy semmi nem történt. Miért voltatok az erdőben? – Meg akart ölni.
- És most mesélj nekem, mi történt az erdőben? - Semmi. - Tudsz te ennél többet is mondani. A férjed halott, én lőttem szíven, tele vagy sérülésekkel, eszméletlenül hoztalak haza, úgyhogy ne mond, hogy semmi nem történt. Miért voltatok az erdőben? - Meg akart ölni.
A pinceajtó darabokban lóg a keretben, körülötte vérfoltok, és egy darab… közelebb hajolok, hogy lássam mi az. Egy darab bél, a lány bele, ami a deszka szálkáira van felakadva, onnan lóg lefelé, és lassan csúszik ki a tartalma, ami a padlóra toccsan. Kiszabadult, de ez emberileg nem lehetséges.
A kívülállók nem szólalnak meg, mindhárman a gyereket nézik, akinek most már patakokban folyik a könnye. A nő, aki az ajtóban áll, meglepetten szemléli a lejátszódó jelenetet, de mivel kíváncsi arra, hogy mi történik, kijön a házból, és megáll a kapun belül. Ránéz Gabrielre, aki most a kézfejével törli le az arcáról a könnyeket. - Ki vagy te? – kérdezi tőle a nő.
