Andor atya teste eltűnt, de neve ott maradt a kövekben. A templom harangja többé nem szólt, mégis minden éjjel hallani vélték. A falu népe nem tudta: nem a pap bukott el, hanem a kapu maradt nyitva.
Szerző: Tibor Szekeres
Egy köztiszteletben álló pap kettős életet él: nappal a hit szószólója, éjjel a bűn néma résztvevője. Amikor egy nő hangja összeköti a gyóntatószéket és a bordély félhomályát, a szerepek felcserélődnek, és a lelepleződés nem botrányban, hanem szégyenben teljesedik be.
Ez a novella a kísértésről, a bukásról és a bűnhődésről szól. Nem ment fel, nem menteget. A bűn súlya alatt roppan meg egy ember, aki szentnek hitte magát .
Egy halál utáni tudat meséjén keresztül a novella az el nem mondott szavak, a bűntudat és az elengedés lélektani következményeit vizsgálja. Az élők és holtak láthatatlan kötelékein át mutatja meg: a továbblépés csak akkor lehetséges, ha mindkét oldal elenged. Csendes, lírai hangon. Lélektani fókuszban.
Egy pénzisten által uralt világban, ahol az ember értéke számokra redukálódik, a rendszer látszólag örökké működik. Amikor azonban a pénz eltűnik, lehull a lepel hatalomról, erkölcsről és szabadságról. Sötét, gondolati novella a jelen döntéseiről és az elmaradt jövőről
Egy nő meghal, majd újjászületik az éjszakában. Vámpírrá válása nem hatalom, hanem ítélet: a bűnösök vére emlékeket hordoz, igazságot tár fel. Amikor azonban téved, ráébred, hogy nincs kivétel. A legsötétebb törvény egyszer őt is eléri
Egy férfi és családja tengerparti nyaralása közben egy idegen nő tekintete váratlan vágyat ébreszt benne. A csendes, fokozatos vonzalom elindítja a tragikus döntést, mely végül elválasztja a férfit a családjától, és az elkerülhetetlen következményekkel szembesíti őket
Egy hajótörött túléli a tengert, de a sziget nem menedék. A dzsungel mélyén kannibálok és ősi legendák várják, ahol a túlélés átokká válik. A sziget választ, és aki kiválasztott lesz, azt soha nem engedi el.
A természet sokáig tűrt. Amikor azonban a Föld szíve megdobbant, az állatok, erdők és tengerek egyetlen akarattá váltak. Az ember szembesült végzetével: nem ura, csak vendége volt a bolygónak. A visszavágás lassú, könyörtelen és végleges.
A Fekete Hegy mélyén élő óriási gorilla, Gor’khann rettegésben tartja a betolakodó telepeseket. A helyiek tudják, hogy a lény csak otthonát védi, de az újonnan érkezők mohósága felébreszti. A vadászok és telepesek próbálják elűzni, ám Gor’khann sorra pusztítja el őket, míg végül a túlélők menekülésre kényszerülnek.
A Borealis II. bálnavadászai a rettegett Fekete Démon nyomába erednek, ám a hatalmas orka megfordítja a vadászatot: szétzúzza a hajót, lemészárolja a legénységet, majd érthetetlen szánalommal életben hagy néhány túlélőt. A kapitány ráébred: az óceán igazi ura nem felejt.
A csatornák mélyéről feltörő bűz Amiensre borult. Morel vizsgálóbíró a sötétség szívébe merült, ahol egy névtelen, csöpögő lény lesett rá. A város félelme élővé vált és a szörny ítéletet hozott mindenre ami titok.
