A múlt nem nyugszik
A múlt nem nyugszik
Még a tavaszi rockbulin megbeszélték, hogy a világhírű angol csapat nyári koncertjén találkoznak. Az előcsarnokban futottak össze. Megtárgyalták az áprilisi szomorú esemény utóéletét. A tettes egy nemzetközi szinten körözött magyar bérgyilkos. A megbízó kilétére egy darabig nem derült fény. Három cég bármelyike lehetett. A tettes hallgatott, mint a sír. A számítógépén, a telefonján semmi értékes információt nem találtak. Hogy kommunikált a megbízóival? Egy kis faluban lakott. Leveleket nem szokott kapni. A mobilszolgáltatóknak tárolni kell minden hívást. Biztos, hogy csak egy telefonja van. A falusiak szerint heteken át ki sem mozdult. Vendégei nem voltak.
Azt lehetett tudni, hogy szereti az állatokat, volt kutyája, macskája, madarai. Három hónapja lakott ott. Kaját több helyről szokott rendelni. Banki ügyletei tiszták, átláthatók. Az biztos, hogy a gépet ő rakta össze. Minden darabon ott voltak az ujjlenyomatai. Az apró rekeszekben megtalálták a méreg nyomait. Látszólag senkivel nem kommunikált. Abban minden rendőr egyetértett, hogy nem magányos gyilkos. A zsaruk többször is kimentek a házához, de semmit sem találtak. Az egyik alkalommal kiment velük Colombár is, már mint nyugdíjas. Egy perc alatt megoldotta a rejtélyt. A galambdúcban talált egy elpusztult madarat. Valószínűleg egy éhes macska ölhette meg. Postagalamb volt. A lábán még ott volt egy üzenet. A precíz ügyintéző még ennek az apró papírfecninek az aljára is tett egy céges logót.
– Könnyű dolgom volt. Sokáig galambászkodtam, megismertem a postagalambdúcot. A magára maradt macska beleevett az utolsó hírnökbe.
– Szóval te is nyugdíjba mentél. Nem akartak visszatartani?
– Igen is, meg nem is. Nem akartam maradni. Ez a koncert lesz a nyugger életem nyitánya.
Az egyik büfénél vettek egy unicumot. Felemelték.
– Igyunk arra, hogy eseményben szegény, zenében gazdag esténk lesz!
– Úgy legyen.
A két apró pohárka közelített egymáshoz, de már nem ért össze. Megállt a két mozdulat.
– Látod azt az ősz palit azokkal a szőke bombázókkal?
– Igen, és látod, milyen póló van rajta?
– Igen.
Az ősz pali az a férfi volt, aki megölte Hori barátját 30 évvel ezelőtt a vasútnál és olyan pólót viselt amilyet az áprilisi gyilkos.
Befejezték a koccintó mozdulatot.
– Két dolog közül választhatunk – mondta Hori.
– Egy: fütyülünk az egészre és csak a zenére koncentrálunk. Kettő: még nem tudom mit, de valamit csinálunk.
– Én is így látom. Tehát. Háromig számolok, aztán felemeljük valamelyik kezünket. Ha a balt, akkor irány a padsor, ha a jobbat, akkor brainstorming. Egy, kettő, három.
Két jobb kéz lendült a magasba. Lepacsiztak. Látták, hogy a manushoz időnként odamegy valaki, váltanak néhány szót, aztán elmegy. Az őket kiszolgáló kislány is közéjük tartozott. Valamilyen góré.
Ekkor észrevette őket, szélesen elmosolyodott. Az biztos, hogy van bőr a pofáján. Odament hozzájuk és nyújtotta a kezét.
– Legyen béke uraim, leültem a büntetésem.
Colombár kinyújtotta a jobb kezét, de csak azért, hogy a bal kezével megigazítson rajta egy apró gyűrűt. Hori elfogadta és egészen közel hajolt az arcához.
– Nálam nem járt le a büntetésed. Sőt, még az ítéletet sem hoztam meg. A bünti csak utána jön – a hangja hasított, mint az acél.
Colombár még nem látta ilyennek a barátját. A pasi összezavarodva elment. Gyorsan összeszedte magát. Visszafordult, vigyorgott és játékosan szalutált egyet.
– Tehát az alaphang megvan – mosolygott Colombár. – Nézzük meg, mink van.
– Nem tudjuk, mit csinál itt. Lehet, hogy teljesen tiszta. Nem tudjuk, hol keressük a mutyit, ha egyáltalán van, nem tudjuk, van e kapcsolat a két rohadék között.
– Egy dolgot tudunk drága barátom. Áprilisban három emberem repült rá a másik tetűre, amikor az szökni akart. Most nincs mögöttem senki. Ha szerencsénk van, akkor bent olyan valaki ül az ügyeletesi székben, aki hajlandó belekukkantani az adatbázisba, ha kérek valamit.
Colombár a homlokára csapott.
– Egy fontos szövetségesünk lehet. A csarnok vezetője. Elképesztően hálás volt azért, hogy a múltkori ügyet mennyire tapintatosan, csendben kezeltük és megoldottuk. Máris felhívom.
Hamarosan megjelent a helyi góré, széles mosollyal paroláztak le vele. Elmondták mi a helyzet.
– Nem igazán tudom, mit csinál itt. Nekem nem vele van szerződésem, valamilyen kisfőnök, megpróbálom kideríteni.
– Nem kertelek, tudsz-e esetleg segíteni nekünk, ha elakadunk?
– Azt sem tudom, mit csináltok egyáltalán. Itt eddig semmi törvénytelenséget nem követtek el. Minden megállapodást precízen betartanak.
– Várj még egy kicsit – kérte Colombár
– Az Ádám nevű srác van bent, ő segíteni fog – mondta Horinak.
Pillanatokon belül megjött, amit kért.
– Kaptam két fotót, kérlek, nézd meg őket.
Az egyiken egy bírósági határozat volt. Jogerős ítélet Pajkos István felett gyilkosságért. A másikon szegény Pető Tivadar megkínzott alkarja volt látható. Jól látszódtak a cigarettacsikk nyomok.
– Ez a Pajkos István ő?
– Igen.
– Itt nem ezen a néven ismerjük. Ha jól emlékszem Tréfás Istók néven mutatkozott be.
– Az áldozat a barátom volt – szólt közbe Hori.
– Rendben, minden eszközzel támogatlak benneteket.
– Köszönjük.
– Itt egy csipogó, ha jeleztek mindent félredobok, és azonnal csörgök.
– Rendben. Kösz.
A főnök elment.
– Próbáljuk meg kideríteni a pólóügyet. Tudod mi jutott eszembe? Ez nem tudja, hogy nyugger vagy. Azért mert unicumot szopogatsz, még ki tudsz vezényelni egy szakasz rendőrt.
– Sőt, már ki is vezényeltem. Látod azt a csapat férfit rock and roll pólóban?
– Igen. Ismered őket?
– Nem, de ezt ő nem tudja. Idenéz most?
– Igen.
Colombár odament a társasághoz és határozott hangon, szélesen gesztikulálva magyarázott nekik valamit. Pajkos érdeklődve figyelte a jelenetet egy darabig, majd hátat fordított. Colombár visszajött.
– Elmagyaráztam nekik, hogy melyik asztalnál milyen CD-ket, illetve melyik büfében milyen söröket lehet kapni. Talán beszopja, ha nem, úgyis mindegy.
Egyelőre beszopta, mert magához hívott valakit, aki követni kezdte a társaságot. Egy fotó, Ádám egy percen belül lökte a tutit. Bankkártya balhé. Egy sitten ült Pajkossal, Visa a gúnyneve. Szuper, egy támpont. Felhívták a ház vezetőjét. Elmondták neki, most már biztos, hogy az illető készül valamire. Tart a rendőröktől és profikkal vette körül magát. A főnök azonnal megjelent. Feldúlt volt az arca.
– Elegem van a balhékból. Nem hívok zsarukat, nincs rá indok, a helyi két járőr nem ér semmit. Szabad kezet kaptok. Idehívom az unokaöcsém csapatát. Ketrecharcosok. Megmondom nekik, hogy mindenben engedelmeskedjenek nektek.
– Remek, de feltűnően kigyúrt srácok ne jöjjenek, az alacsonyabb súlycsoport képviseltesse magát.
– Oké. A szerződött biztonságiakat nem ismerem, nem bízom bennük. Ők hozták őket. A srácaimat felszerelem rejtett kommunikációs kütyükkel. Az unokaöcsém művészneve egyébként Chuck Lee.
– Milyen balhéra készülhetnek? Az egyik embere bankkártyaszakember. Az, amelyik most lépett mellé.
– Nem tudom, gondolkodom. Itt bent csak Rockypay-kártyával lehet fizetni. Ezt ti is látjátok. Körülbelül három tucat váltóautomata van. Most megyek. Csőtörés van az egyik WC-ben. Mindjárt jön egy srác, szórólapokat fog osztogatni, ő lesz Chuck Lee.
Visa elindult feléjük. Amikor melléjük ért, lehajolt, majd egy cetlivel állt fel.
– Ezt önök hagyták el – mondta.
– Jó trükk volt, de kevesek vagytok – olvasta fel Colombár.
– Aláírás helyett egy cigarettacsikk rajza – mondta Hori.
Colombár félve nézett a barátjára. Csak az hiányzik, hogy Horit kiborítsa ez a szemét. Megnyugodott. Hori szemén látta, totál higgadt, minden ilyen húzás csak súlyosbítani fogja az ítéletét.
– Térjünk vissza a pólóra. J L J – olvasta a rajta lévő betűket.
– Meg egy lakat és egy feszítővas.
– Nekem nem mond semmit.
– Nekem sem, Ádám sem tud segíteni.
– Jon Lech Johanson, egy híres norvég hacker – szólalt meg mellettük egy szórólapos fiú.
– Ő törte fel a DVD-lemezek másolásvédelmét. Most banki rendszerek védelmével foglalkozik. Etikus hacker. Valami idol-féle lett belőle. Vegyenek el néhány lapot.
– Tegeződjünk. Hogy tartjuk a kapcsolatot?
– Hol ültök?
Megmondták neki.
– A nagybátyám csinál a közeletekben egy helyet. Egy fekete pólós srác fog oda ülni. Farkas, sárga szemekkel a grafika. Enyhén piás szerepet fog játszani. Látjátok azt az édes kis nőt a delikvensünk mellett? Ő a legjobb harcosom és mellesleg a kedvesem. A kurva anyját, megpróbálta megsimogatni a fenekét. Az az én felségterületem. Nem tudom, mik a terveitek vele, de nekem is lesz hozzá néhány keresetlen szavam meg rúgásom. Két szórólap között van egy apró jelvevő. Az adó ott van valahol a pasi ruháján. Na, megyek. Szerbusztok.
– Szimpatikus srác. Szóval tudjuk, mit jelent a póló. A lakat meg a pajszer.
– Igen. Kódfeltörést. De minek a kódját? Ráadásul nagy bátorság ilyen trikót hordani, amikor valami hasonlóra készül.
– Már a vasútnál láttuk, szereti kihívni a sorsot. Az a szerencsénk, hogy egy pillanatra elveszti a kontrollt az arcizmai felett. De térjünk vissza a jelenbe. Itt minden, minden digitális. Mindent kódok működtetnek. Az ATM-ek amikkel készpénzt teszel a bankkártyádra, a Rockypay váltók, amikkel pénzt teszel a Rockypay kártyádra. A pultoknál a terminálok, a különböző rendszerek közötti kapcsolatok dróton vagy levegőben, az irodai belépők stb., stb.
– Tehát rendkívül széles a skála, amin játszadozhat. Már el kellett volna kezdődnie a zenének.
– Tényleg. Felhívom Zolit. Így viszont a büfék tovább pörögnek.
Összenéztek. Ez nem véletlen. Colombár felhívta a bolt vezetőjét.
– Szia. Miért késik az indulás?
– Eltűnt néhány kábel. Ilyesmim nekem is van, de meg kell kerestetnem. Ez egy kis idő. Egyébként Pajkos a felelős a zenekart működtető technikáért. Az angolok saját embere tegnap kidőlt. Bocs leteszlek, keres a Rockypay tulajdonosa.
– Itt vagyok újra, baj van. A tulaj megkérdezte, hogy elmaradt-e a koncert? Miért, kérdeztem. Mert nincs forgalom a rendszerén. Ő most Ausztráliában tárgyal és kíváncsiságból ránézett a szerverére. Nulla a forgalom.
– Minden asztalnál és pultnál sorok állnak.
– Visszahívom. Ő dönt, ha bezár, abból világforradalom lesz, ha nyitva marad, minden cent pia, minden CD, veszteség.
– Megint én vagyok. Nyitva maradnak az elárusító helyek. A kárt rá fogja húzni a technikát működtető bankra. Én ebben szkeptikus vagyok, de ez legyen az ő gondja. Én mindenesetre rohadtul örülök. Ennyi szomjas ember egy rockkoncerten egyszerűen kezelhetetlen. Lee srácai már négy manust lefotóztak, akik szinte biztosan tagjai a bandának. Wolf majd megmutatja őket, ha a helyeteken lesztek. Adjátok meg neki a telefonszámotokat! Még valami. A Rockypay tulaj ideküld néhány kemény legényt. Nem tudom megakadályozni. Ezek simán kifiléztek három pasit, aki meglopta a főnöküket egy vidéki búcsúban. Lenyúltak száz liter töményet. Az óriáskeréken tíz percig forogtak a hulláik, mert a gépet nem tudták megállítani. Már csak egy bandaháború hiányzik. Arra rá tudtam venni, hogy az embereit meg lehessen különböztetni az átlag pórnéptől. Zöld Led Zeppelin póló lesz rajtuk. Menjetek, kezdődik a buli.
Pajkos közben eltűnt, de a nyomkövető jól működött.
– Nesze neked eseménytelen koncert. Sok millió füstté váló forint. A zöld pólós dorgálók, Pajkos és bandája, Lee és csapata meg két nyugger – jegyezte meg Hori.
Megjelent Wolf, jól játszotta az enyhén illuminált zenerajongót. Elbotlott Hori lábában, közben az ölébe ejtett egy telefont. Ádám hamar küldte az infókat. Mind a négy ember szerepelt a nyilvántartásban. Hárman az izomagy kategória. Egy csiga előbb nyerne rúdugró versenyt, mint, hogy ők elsorolják a személyes névmásokat. A negyedik digitális szakember. A zárak a fő területe.
– Eddig ez fehérgalléros ügynek látszott. Mit keres itt ennyi üres koponya? – tette fel a szónoki kérdést Hori.
A telefonba bepötyögte az infót a zöldekről, aztán visszaadta a részeg fiatalembernek. Az elolvasta és kioldalgott pisilni. Lee azonnal hívta Horit. Közben Zoli hívta Colombárt. Ugyanaz volt a kérdés. Hogy viszonyuljanak az új jövevényekhez? Lee egyik embere a bejáratnál téblábolt és látta, hogy az egyik Pajkos pribék ugyanígy tesz. Ahogy megjelent a Led Zeppelin együttes, a pribék azonnal telefonált. Ezt az infót Horiék is megkapták persze, fotókkal bővítve. Zolinak azt tanácsolták, hogy legalábbis egyelőre adja a tájékozatlant, ha megkeresik őt. Meg is keresték. A felállás ugyanaz, mint a Pajkos bandánál. Három izommal kitömött, tetovált bőr és egy profi digitális szaki. Az ő feladata átnézni a technikát.
– Honnan tudták Pajkosék, hogy fellép a Zepp? – kérdezte Hori
– Szerintem tudták, hogy hamar kiderül a turpisságuk és erre csak egy reagálás lehet a másik fél részéről. Izomerő felvonulás és egy szakember. Valószínűleg ismerik a bit mágust.
– Szóval a szitu a következő. A zöldek nem ismernek senkit a Zolin kívül. Pajkosék ismernek minden zöldet és minket, de nem tudják, hogy mi ismerjük az egész bagázst. Lee és csapata ismeretlen előttük. Lee viszont ismer minden játékost a pályán.
– Ha a zöldeknek megmutatjuk a Pajkos bandát, tuti, hogy nekik esnek. Erre a csikkes hős biztos, hogy felkészült. Ekkora tömegben nem engedhetjük meg, hogy két profi banda püfölje egymást. Szerintem, a mars lakóknak mi ketten mutatkozzunk be, végül is a szövetségeseink.
Ádám utánanézett az újonnan jötteknek is. Az eredmény előre látható volt. Három köztörvényes és egy feddhetetlen számgépes szakember. Húsz éve dolgozik a Rockypay cégnek.
Négyen rövid tanácskozást tartottak. Hori, Colombár, Zoli és Intel papa. Intel papa gyorsan rájött, hogy a két nyugdíjas az igazi döntéshozó. Mindent elmondott nekik, amit csak tudott. Elkezdte fejtegetni, hol lehetnek a problémák, ebből senki nem értett semmit, így belefojtották a szót. A lényeg: ő lefuttat egy nagyon komoly diagnosztikai szoftvercsomagot a Rockypay gépeken. A kollégái feladata a gépek környezetének figyelése és az ő őrzése. Ha valaki túl sokat tartózkodik egy terminálnál, azt jelzik feléje.
Előkerült Pajkos. Eddig sokat mozgott a színfalak mögött, a raktáraknál, a teherbejárónál. Elégedetten dőlt hátra. A VIP páholyban pöffeszkedett, nem messze Horiéktól. Sokat telefonált. Lee-ék jelezték, hogy a zöldeket folyamatos megfigyelés alatt tartják. Annak nincs jele, hogy őket felfedezték volna.
– Ideje egy kis ideget elhelyezni az önelégült arcán. Meg tudod szerezni a telefonszámát?
– Biztos, hogy nem. Ehhez Ádám kevés.
– Van egy megoldás, be szokott jönni – szólt közbe Wolf. – Az egyik embere mellett történjen valami, amit ő feltétlenül közölni akar a főnökével. A telefont lenyúlni Enyvesnek gyerekjáték. Utána egy rendőr visszaadja neki és megkérdezi, akar-e feljelentést tenni? Persze nem akar.
Így is történt. Az egyik zöld alsó a pribék mellett telefonált és erősítést kért. Hívás Pajkosnak, mobil lenyúlás, gyors áttekintés, visszaszolgáltatás. Nem akart feljelentést tenni. Miért? Az is biztos, soha nem fogja bevallani a főnökének, hogy hagyta ellopni a készüléket.
Hori adott néhány instrukciót Ádámnak.
Tüntetőleg mind a kettőjüknek el volt foglalva a kezük, amikor Pajkos kapott egy MMS-t. Rájuk nézett, de semmi szokatlant nem látott.
– Melyik képet küldetted el? – kérdezte Colombár.
– A rácsost aztán öt perc múlva a tusolóst.
Az első képen öt, hat rács egymás mögött, a jócskán lekicsinyített Pajkos az utolsóba kapaszkodik kétségbeesetten. Alatta a barátságos szöveg: Ne emeld fel a fejed, mert lefejeled a macskát. A második egy férfi zuhanyozót ábrázolt. A földön egy szappan. Alatta szöveg: hagyd ott! A börtönjelentésből tudták, Pajkosnak sok gondot okozott a lányos ábrázata.
Elborult az agya. Üvöltözött és telefont cserélt Visával. Ez persze nem sokat segített. Nemsokára jött a harmadik kép, most már Visa készülékére. A kihalt, sivár Alcatraz. A felirat a kapu fölött: The last prisoner: mr. Pajkos. Újabb telefoncsere. Ez segített. Horiék nem tudták kié. Bevetették Zoli egyik kütyüjét. Volt egy művész, aki csak akkor volt hajlandó fellépni, ha alkalmaznak mobilzavarót. Boldog volt, mert nem jött több MMS. Eltűnt a vigyora, mert más sem jött. Térerő. Egyetlen embere sem tudott telefonálni. Eddig rendszeresen lekérte a bejövő lóvéegyenleget, persze ez sem működött. Az orra előtt megjelent egy drón. Gúnyosan himbálózott rajta egy mobilkészülék. Lila volt a feje. Átnézett Horiékhoz, de azok a részeg fiúval vitatkoztak valamin. Látszólag semmi közük az ő gondjaihoz. Persze nem vita volt, hanem Wolf közvetített, mi folyik a VIP páholyban.
Intel papa elkezdte az első gépük vizsgálatát. Le is állt és telefonált.
– Sziasztok, itt vagyok az első gépünknél. Valakik felnyitották, pedig ez a legjobb digitális zár. Minden sértetlen, de én régi motoros vagyok, klasszikus védelmeket is alkalmazni szoktam. Pontosabban nem védelem, hanem jelzés, hogy valaki partizánkodott. Egy nagyon vékony textilszál. El van szakadva. Elkezdem a diagnosztikát. Majd jelentkezem.
– A pszichológiai csatát mi nyertük, de tudjuk, hogy mindig gyorsan magához tér. Más. Ha tudta, hogy megjelenik a Rockypay, akkor erre előre készült – mondta Colombár
– Ezért hozott magával terminátorokat.
Hamarosan megtudták, hogy mire használták őket.
Lee egyik embere telefonált.
– Baj van. Eltűnt Intel papa. Az egyik percben még nyakig benne volt egy gépben. Mire visszajöttem a WC-ről, annyit láttam, hogy az egyik Pajkos fattyú bezárja a masinát és hóna alatt egy laptoppal eltűnik a tömegben. Papa testőrét Visa elcsábította egy sörre. Két bámészkodó arról beszélgetett, hogy egy szegény, piás öregúr rosszul lett és két nagydarab rendész tapintatosan eltávolította innen.
Más baj is volt. A helyzetjelző szerint Pajkosnak a VIP páholyban kellene lennie, de nincs ott. Mint ahogy Lee kedvese sem, aki két másik lány társaságában emelte a tróger környezetének fényét. Mivel leszedte a kütyüt és Léna is eltűnt, így valószínűleg rájött, hogy a lány tette rá.
Zoli a két rendőrrel azonnal elkezdte átfésülni a környéken lévő lezárt raktárakat, irodákat. Ádám főnöke nem volt hajlandó embereket küldeni. Egy koncerten mindig eltűnik egy-két tinédzser meg bepiált úriember, aztán persze előkerülnek. A három zöldfilkó teljesen tanácstalan volt, beszéltek velük és beosztották őket Lee alá. Zoliék nem találtak semmit. Újabb probléma. Az egyik road riadt arccal kereste meg Zolit. Eltűnt a gitáros felesége. Az együttes minden tagja nagyon gazdag. Elrabolták? Mi jöhet még? A plafonon lévő körkijelző egyik szegmense elkezdett villogni. Zoli felküldött néhány karbantartót, akik hamarosan meg is jelentek. Ügyes fiúk. Elhárították a hibát. Eltűnt Pajkos néhány embere. Lee-ék nem tudnak annyifelé figyelni. Zoli odaadott Lee-nek minden tartalék mágneskártyát, amit az épületben használni lehetett.
Colombár és Hori a helyükön maradtak. Zoli rendszeresen beszámolt mindenről. Colombárnak eszébe jutott valami.
– Te Zoli, a lerobbant WC-t is megnéztétek?
– Nem, nem tudtunk bejutni, bedöglött a mágneszár.
– Mi odamegyünk. Merre van?
– Félemelet, tőletek balra a folyosó végén, csendes hely.
Wolf is velük ment. Csatlakozott hozzájuk Enyves is. A nála lévő kártya sem nyitotta az ajtót. Elmosolyodott, forduljatok el, mondjuk, nézzétek az ég madarait. Azzal elővett a zsebéből valamit és pár másodperc múlva bementek. A WC üres volt, de találtak egy nyílást a sarokban. A takarólemezt valaki leszerelte.
– Valami szerelő folyosó – mondta Colombár – Hori, menj vissza. Hívd a két yardot! Ők mégiscsak fegyveresek. Ismerjük Pajkost. Úgy látom, itt nincs térerő.
Hori visszafordult. Kereste a zsarukat, de valamiért nem vették fel. Összefutott Lee-vel meg egy haverjával. Elmesélte a WC-sztorit.
– Odamegyünk, nem várok senkire. Léna bajban van.
Elindultak, a WC közelében hangokat hallottak. Két rendész őrködött. De jó, hogy Zoli nem bízott bennük és nem közölt velük semmit. Még pislogni sem volt ideje, a két street fighter már támadásba lendült. A brigantiknak esélyük sem volt. A fiúk irgalmatlanok voltak.
– Legalább 3 óra csendes pihenő – mondta Lee.
– Mi történt Colombárral? – aggódott Hori. Előkerült Zoli és a két rendőr.
– Azon a folyosón van néhány műhely és a kijárat a teherautóudvarra – közölte Zoli. Hori látta a yardokon, hogy inkább játéknak tekintik az egészet. Eddig nem voltak benne az eseményekben. Elővette a mobilját és megmutatta a halott barátja karjáról készült fotókat.
– Uraim, bárki erre a sorsra juthat, ha a kezük közé kerül.
Az egyik arca megkeményedett, a másik elfordította a fejét. Megjelent egy utcai harcos. A három zöldike meglépett. Úgy látszik, csak részeg pálinkatolvajokkal szemben hősök. A Pajkos banda abszolút létszámfölényre tett szert.
Elindultak, elöl a két rendőr, kézben tartott fegyverrel. Nem találkoztak senkivel. Az egyik műhelyben megtalálták Colombárt, Wolfot és Enyvest. A földön feküdtek, mint három zsák. Egy Doki nevű fiú felhúzta a szemhéjukat. Valami drog, egy-két óra mire magukhoz térnek. A zsaruk megerősítették a diagnózist. Most ők hívták fel a főnöküket. Néhány belőtt csávó miatt nem fizetek túlórát, volt a válasz. Kivitték őket a levegőre és odahívták a helyi dokit.
– Uraim, semmi komoly. Ez valami gyenge szer, csak kábák. Van itt egy road pihenő, vigyük oda őket.
– Javasolhatnám, hogy az egyenruhákat lecseréljék valami civilre – mondta Lee.
– Rendben – egyeztek bele a rendőrök.
– A második szoba a karbantartók öltözője, lesz ott mindenféle kabát, nadrág, jó nagy zsebekkel – közölte Zoli.
Hori megmutatta a banda minden tagjának fotóját a copoknak.
– A biztonságiakat könnyű megismerni az egyenpólójukról – tette hozzá.
Visszamentek a koncertre. Pajkos a VIP páholyban. Nem érdekelte, hogy nem tud telefonálni. Nagyon magabiztos volt. Visa sehol. Lee-ék rátapadtak minden emberére. Szegény Lénától valószínűleg tudták a létszámot, de arcról nem ismerték őket. A fiúk jelentették, hogy a tetű emberei mászkálnak, mint a mérgezett egér.
– Szerintem a zöldalmákat keresik, nem tudják, hogy férgesek voltak és lehullottak – mondta Hori.
– Miért tartja fogva Lénát és Intel papát? – gondolkodott hangosan Zoli. – Ugyanúgy elengedhetné őket, mint Colombárékat, elkábítva.
– Intel papa tudására még szüksége lehet, Lénát nem tudom – mondta Hori.
– Én sejtem – reagált Lee. A tekintetéhez képest egy fekete lyuk, atomvillanás.
– Azon agyalok, hol lehetnek? – látszott Zolin, hogy kezd elkeseredni.
Hori látta, hogy Lee eltette Enyves ajtónyitó szerkezetét. Támadt egy ötlete.
Először is kikapcsolták a mobilzavarót. Pajkos azonnal rátapadt a készülékére. Az egyik srác odament egy kis forgalmú Rockypay automatához. Enyves digitális eszköze szerencsére pár perc múlva feltörte a zárat. A fiú belehajolt a masinába, mintha dolgozna benne. Az ott figyelő biztonságis azonnal hívta a főnökét. Meg is jelent két pribék. Pechükre. Ahogy a srác mögé léptek a két civil ruhás minden felszólítás nélkül letaglózta őket. Már látták, itt nem lehet szabályosan játszani. Lee és Doki a biztonságist vitték földre. Néhány ember riadtan nézett körbe. Azonnal előkerültek a yard igazolványok.
– Nyugalom, rendőrség, ezek drogdílerek – és felmutatott egy fehér zacskót.
A közönség megnyugodott. A három pasit gyorsan eltüntették egy közeli irodában.
– Te, mi van abban a zacskóban? – kérdezte az egyik zsaru a másikat.
– Mi lenne? Szódabikarbóna, ég a belem.
A srác becsukta a gépet és néhány métert arrébb ment. Mire Pajkos embere megjelent, már senki nem volt, aki látta az előző jelenetet. Körbenézett, aztán visszament jelenteni.
Még kb félóra a koncert, Ugyanúgy szorít az idő, mint tavasszal.
Pajkos odament Horihoz.
– Hol a barátod? Valami jobb élmény várta? Én is megyek, égnek emelte a tekintetét. Engem egy Angyalka vár.
Azzal elment. Hori felhívta Leet.
– Tudom, hol van Léna.
– Már én is.
A háttérből fájdalmas nyöszörgést lehetett hallani.
Visa nem várt vendégeket. A belépő rendőr olyan erővel tolta a szájába a fegyverét, hogy kitört egy foga. Lee azonnal a boldog tudatlanságba küldte egy ütéssel, aztán odasietett kedveséhez, kioldozta és átölelték egymást. Léna félmeztelen volt, inge széttépve a földön, a rendőr odaadta a saját pólóját, majd visszavette a szervizes kabátját. Intel papa is kiszabadult. Léna fájdalmasan felszisszent. Elszörnyedve nézték a két volt foglyon a cigarettacsikkek nyomait.
Hori megkönnyebbülve látta, hogy a plafonon a kijelző kabinba két ember megy be és négy jön ki. Kettő kicsit nehézkesebben lépked, de élnek.
Közben megkerült az eltűnt feleség. Kiderült, már máskor is csinált ilyet. Ha rájött a bélpoklosság, otthagyott csapot-papot, elment valami közeli étterembe és jól teleette magát.
A helyi doki leápolta az égési sebeket. Intel papa felhívta a főnökét és beszámolt róla, hogy a társai cserbenhagyták, valamint sürgősen el kéne küldeni a szervizcsomagot neten. Zolitól kapott egy erős laptopot és kábeleket.
Léna feldúlt arccal mesélte el, milyen terveket szőtt Pajkos.
– Te végignézed, ahogy a mellembe égeti a monogramját, aztán én végignézem, ahogy a szemgolyódon nyomja el a szivarját.
– Pszt, elég – csókolta meg Lee.
Pajkos büszkén járta végig az elárusító helyeket. Közben nézte a mobilját. Több, mint amit vártam. Egy oldalsó kijáraton kiment és rágyújtott. Többen is kijöttek. Nem tűnt fel neki, hogy csak ő dohányzik. A harcosok lassan körülvették. Három, négy rendész is követni akarta a főnökét, de két szerelő nemes egyszerűséggel fegyvert fogott rájuk. Ő erre nem figyelt fel, teljesen elfoglalta magát a tervezgetéssel.
– Pajkos. Game over.
Felriadt ábrándozásából.
– Á te vagy. Örülök, hogy megismertelek. Azt hallottam, ketrecharcos vagy. Állítólag azért vagytok ketrecben, mert féltek a külvilágtól. A perecárus két ilyet is kórházba juttatott. Én nyolc évig voltam börtönbokszbajnok.
Azzal felvett egy klasszikus ökölvívó állást. Lee is, bár elég furcsán nézett ki. Ilyet a hetvenes években lehetett látni Kőbányán, a helyi kocsmákban, amikor két macho le akart számolni egymással. Pajkos elmosolyodott és lejjebb engedte ökleit. Lee egy jobb lengővel indított. Pajkos már szélesen vigyorgott. Arra sem méltatta ellenfelét, hogy védekezésül felemelje a kezét. Röhögve elhajolt, így szembe került Lee kinyújtott bal öklével. Ebből az ökölből kipattant két acélkeménységű ujj és előrelendült. Ugyanekkor a jobb tenyerét rátapasztotta ellenfele szájára, belefojtva a feltörni készülő sikolyt.
Ekkor bekanyarodott a parkolóba egy rendőrségi kisbusz. Öten szálltak ki belőle Ádám vezetésével. A ketreces srácok azért megkönnyebbültek. A rendészek még mindig komoly túlerőben voltak. A két civil ruhás gyors eligazítást tartott.
Hori és Ádám még az áprilisi ügyből kifolyólag ismerték egymást.
– Colombár hol van?
– Ne aggódj, valami gyenge szerrel elkábították, egy, max két óra és velünk lesz. Ti hogy kerültetek ide? A főnököd letiltott minden akciót.
– Nem kértünk engedélyt. A csarnok vezetője is, Colombár is, a saját társaim is segítséget kértek. Jönni kellett. Vállalom a fegyelmit.
Gyorsan, szakértő módon begyűjtöttek mindenkit. A sebesültekhez mentőt hívtak. Néhány rendész meglógott, de nem érdekes. A nevük, lakcímük le volt adva az adminisztráción.
Bementek az épületbe, Intel papa hol lehetne másutt, derékig egy gépben.
– Megvan, hova megy a lóvé, a többi a főnököm dolga.
Megjelent a helyi doki, hogy újra bekenje a sebeit. Kiderült, mind a kettőjüknek volt Atari gépük. Örök téma.
Léna odasimult Leehez.
– Honnan jött ez a külvárosi bunyó ötlet?
– Nem tudom. Csak úgy jött. Fájnak a sebek, drágám?
– Már tudom, hogy fogom eltűntetni őket.
– Mesélj!
– Az egyik barátnőmet egy elborult pasi megszurkálta. Amikor behegedtek a sebei egy ügyes tetoválómester apró, ízléses motívumokkal eltakarta őket.
A zsaruk összeszedték a szerte-széjjel hagyott strigókat, Visa is lekerült a magasból.
A fiúk megbeszélték, hogy a kába pasikat kár mozgatni, hamarosan magukhoz térnek. Doki itt marad, és majd haza fuvarozza őket.
A koncertnek vége lett. Zoli örömmel állapította meg, hogy a nagyérdemű nem vett észre semmit.
A következő hétre mindenkit szeretettel meghívott egy pizzára a csarnok egyik tárgyalójába. Bár nem szívesen, de Intel papának kellett vállalnia az egyik főszerepet. Elmondta, hogy a terminálokat a Rockypay rendelte egy amerikai multitól. A szoftver követelményeit ő állította össze. A leszállított termék végül is megfelelt minden kívánalomnak. Ő hetekig tesztelte, végül áldását adta rá. A csarnokba került gépekben módosított szoftver volt.
– A gépek egy éjszakát Pajkos valamelyik raktárában töltöttek – mondta Zoli.
– Egy éjszaka nem lehet feltörni ezeket a kódokat. De ez már nem az én kompetenciám. Én megtaláltam, milyen számlára mentek a pénzek. Ja, igen, a drágalátos kollégáim. Nagyon durván ráfáztak az árulásukra. Valaki felnyomta őket az óriáskerék feldíszítésével kapcsolatban. Van tippem, hogy kicsoda. Megpróbálták rákenni a főnökömre, de nem sikerült. Ilyen parancsot tényleg nem kaptak.
Felállt Zoli.
– Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani. Horinak, Colombárnak, a Lee csapatnak, a helyi és a benti rendőrkollégáknak. Ezennel mindenkinek felajánlok egy-egy ingyen jegyet minden itteni koncertre, legalábbis addig, amíg én vagyok a góré.
– Hajjaj – sóhajtott fel szinte egyszerre Hori és Colombár.
Mindenkiből kitört a nevetés, aztán elkezdtek jóízűen falatozni.
Kapcsolódó novellák
Egy tizenhat éves tinilány Szabó Kata tűnt el, a szülei jelentették be egy nappal ezelőtt. Azóta sem adott életjelet magáról. Gyakran fordult elő, hogy a kamaszok megsértődve a szülőkre néhány napra eltűntek, ezzel okozva nem kis riadalmat az aggódó szülőknek.
Konrád felügyelőnek újabb ügyet kell megoldania. Ezúttal egy idős asszonyt öltek meg, a saját köntösének övével fojtották meg. A gyanús körülmények kibogozása a felügyelőre vár, hogy a gyilkos ne ússza meg szárazon.
Ferenc feleségül veszi a fiatal Szilviát. Ferenc fia, Ádám, ellenzi a házasságot, összevesznek a végrendelet miatt. A karácsony közeledtével azonban Ádám kap egy meghívót az apjától. A karácsonyi vacsorán részt vesz még Zoltán és felesége Anna, aki egykor szerelmes volt Ferencbe.
Egy kétségbeesett nő keresi eltűnt lányát, azt gondolja, hogy valami szörnyűség történt vele. A nyomozó igyekszik megnyugtatni őt, de a nyomozás során kiderül, hogy a lány eltűnése talán nem véletlen...
Családi ünnepségen amelyen Erzsébet a háziasszony váratlanul rosszul lesz a szívéhez kap és összeesik. Elsőre szívinfarktusnak tűnik, de ahol Konrád felügyelő megjelenik előbb-utóbb kiderül, hogy gyilkosság történt. De ki és miért akarta megölni a házigazdát? Az asszony barátnője Rita, vagy annak lánya aki történetesen a fia exe, Gábor a fia vagy annak felesége Szofi?
Ez egy olyan bűnügyi történet, ami nem annyira a kriminalisztikáról vagy a jogról, hanem inkább az orvostudományról szól. Továbbá a szervezett bűnözésről, annak kíméletlen naturalizmusáról. A következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmas szavakat tartalmazhatnak.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed