Kő papír holló
Kő papír holló
A Hollókirály aggódva hallgatta a futárok híreit. Egyes területeken az emberek módszeresen irtják a hollókat. Lelövik vagy megmérgezik őket, ha semmilyen eszközük nincs, akkor kővel hajigálják, elkergetik őket. A tetemeket papírdobozba rakják, leöntik valamivel, gödörbe dobják, és meggyújtják. Hallotta, hogy más madarakra ugyanez a sors vár, de ez nem érdekelte, ő csak a saját népéért felel. Természetesen semmit nem tudott a madárinfluenza létezéséről.
Kihirdette a totális háborút. Persze nem látta a madarak című filmet, de a stratégiát hasonlóan építette fel. Egyeztetett rokonaival, a szarkákkal, varjakkal. Kiderült: ahol a hollókra rájár a rúd, ott a többi faj is pusztulásra van ítélve.
– Főnök, hívattál.
– Srácok, furcsa bejelentést kaptunk. Nem elég a madárinfluenza, most még ez is. Van egy terület, ahol tömegesen pusztulnak a kutyák, macskák. A helyi dokik szerint mérgezés. Ugyanaz a szer. Élelemgond nem lehet, mert sok kisállat él és virul, miközben ugyanazt eszik, mint amit a halottak ettek. A víz is ugyanaz. A népek egymást vádolják, egy helyen már majdnem lincseltek. Forrásig hevültek az indulatok. Menjetek oda, és nézzetek körül!
Az Állatvédő Intézet két munkatársa kocsiba vágta magát, és elindultak. Az egyik pihenőben kollégákba botlottak. Ők a madárinfluenza témában utaztak. Kiderült, hogy ugyanabba a faluba tartanak. Megbeszélték, hogy este egy sör mellett találkoznak, és eszmét cserélnek.
Így is történt.
– Sziasztok, mi a pálya a kutyusokkal?
– A helyiek diagnózisa helyes, erős méreg. Nem értjük, hogyan jutott a szervezetükbe. A macskáknál még elfogadható, hogy állandóan kóborolnak. Sürgősen meg kell találnunk a megoldást. Egy szegény csavargót már félholtra vertek. Nálatok?
– Amiért jöttünk, az rendben van. Szervezetten folyik a házi madarak leölése és a tetemek eltüntetése. A falutól messze szabályosan kihelyezték a mérgezett húst a vad madaraknak. Figyelmeztető táblák tömkelege, kerítések. Saját szemünkkel láttuk, hogy vagy fél tucat varjú felkap egy–egy darabkát és elrepül vele. Ehhez képest madártetemet, egyet sem láttunk. Nem értjük. Az első napokban a réten, a kiserdőben a falusiak sok elpusztult szárnyast találtak, most alig–alig.
Másnap újult erővel láttak munkához. Statisztikát kértek a megmérgezett állatokról. Kiderült, sokkal több a macska, mint a kutya. Másrészt a nagyobb testű kutyák estek inkább áldozatul.
Este találkozó a sörözőben. Mind a négyen mosolyogtak.
– Egy megoldása van a két rejtélynek. A hiányzó varjútetemeknek és a kisállatpusztulásnak.
A szomszéd asztalnál vacsizott két helyi állatorvos. Egy percre megzavarták a falatozást, és elmondták, mi a teendő.
Másnap irány haza.
A főnök meglepődve olvasta a négy kolléga összevont jelentését.
– Szerte a világon megszaporodtak a madártámadások. Kaptunk erősítésként két profi ornitológust. Behívom őket.
Megmutatta nekik a négy srác tapasztalatait.
– Simán megtörténhet – volt a válasz.
– A varjúfélék a legintelligensebb madarak. Komoly problémamegoldó képességgel rendelkeznek. Nekik van a legnagyobb agyuk a madárvilágban. Ha a diót nem tudják feltörni, akkor rádobják a betonútra. Vagy az aszfalt, vagy az arra haladó autók törik fel. Például a csipsszel nem nagyon boldogulnak, ilyenkor egész egyszerűen beáztatják egy közeli pocsolyában.
Elkezdte olvasni a jelentést.
„Rájöttünk, hogy a vadmadár–csaliban, illetve a kutyatetemekben található méreg ugyanaz. A varjak látták, hogy a csalival valami baj van. A házi kedvenceket használták előkóstolónak. Így természetes, hogy a kinti–benti kutyák, macskák estek áldozatul. A madár felkapott egy húst és ledobta valamelyik udvarba, aztán leste a hatást.
– Megbeszéltük a dokikkal, hogy minden állatot szigorúan a lakásban kell tartani, bármilyen gondot jelentsen is.
– Ezt lezártuk. Szép munka volt.
A főnök elővett egy friss újságot.
– A madártámadások egyre több helyen veszélyeztetik az embereket. Főleg a fiatalabbak által lakott területeken. Diáknegyedekben, fiatalok által látogatott parkokban, kocsmai kerthelyiségekben.
– Erre nem találunk magyarázatot. Az egyik városban a nyugdíjas negyedben nulla támadás, a pár száz méterre lévő diákvárosrészben több tucat. Egy szegény lánynak ráment a fél szeme világa.
– Egyre szervezettebben támadnak, a saját életükkel egyáltalán nem törődnek. Egy kisvárosi reptéren négy–öt madár szállt szembe két kisrepülővel. Hat ember halt meg.
Egy diáktábor van a közelben. Egy komoly reptéren több száz áldozatot is szedhetnek az ilyen támadások.
A Hollókirály örömmel hallgatta a jelentéseket. Biciklisták, motorosok ezrei esnek el, buknak fel a madarak támadásának hatására. Egy tanker sofőrje elvesztette uralmát a kocsija felett, és belerohant egy falu áramfejlesztő telepébe. Sötétségbe borult a helység.
Két fiatalabb holló összenézett.
– Mennyi a halottunk?
– Nagyon sok, a király nem meri nyilvánosságra hozni.
– Egyáltalán, hogy jelöli ki a célpontokat?
– Ott akar nagyot ütni, ahol az embereket különösen veszélyesnek tartja a hollótársadalomra nézve. Élénken él az emlékezetében, hogy indult ez az egész. Kővel dobáltak meg minket, papírba csomagoltak és elpusztítottak. Ahol elhangzanak ezek a szavak, holló, papír, kő, oda ő lecsap. Tulajdonképpen nem is kell hallani ezeket a szavakat, látni lehet a magasból, ahogy az emberek mutogatnak. Ahol ilyet egy helyen többször is tapasztalnak a felderítők, oda kiszáll egy különítmény és pusztít, amit bír.
– Várj, én sokat éltem emberek között. Ez egy játék, úgy hívják, kő, papír, olló. Olló, nem holló. A vitás kérdéseket ezzel döntik el, sokkal jobb, mint az erőszak. Különösen a fiatalok kedvence.
– Tudom, a tesóm tiszteletteljesen mondta a királynak, hogy félrehall dolgokat. Soha többé nem láttam. Akkor fosztott meg minden beosztásomtól, örülök, hogy élek.
– Egy süket öreg miatt kell százszámra pusztulnunk?
– Senki nem mer neki szólni. Ő nagyon élvezi, a harc a lételeme. Nem számítanak az áldozatok.
– Nem lehet, hogy tudja, az egész háború csak egy kitalált fikcióra épül?
– Lehet, nem tudom. A lényeg a pusztítás, a küzdelem. Már a közvetlen rokonaink is elhagytak minket. A szarkák, varjak kiszálltak ebből az értelmetlen harcból.
– Úgy hallottam, megy nyaralni, talán egy kis levegőhöz jutunk.
– Ne reménykedj, száz fiatal hollót kell felkészíteni kamikaze küldetésre. Meg kell támadniuk egy nagy repteret, legalább tíz nagy repülő turbinájába kell beszállniuk.
– Ez őrület. Hova megy nyaralni?
– Az Adriára, imádja a sós levegőt. Van egy yacht, amin tavaly is nyaralt. Az emberek eltűrték, sőt kényeztették. Most viszi a sleppjét is.
Egy hét múlva.
Sajnálattal tudatja az informatikai hivatal, hogy szeretett királyunk egy tengeri viharban életét vesztette. Azt nem közölték persze, hogy a slepp röhögve nézte, ahogy a szél lesodorja a fedélzetről. Meg tudták volna menteni, de valahogy nem akaródzott nekik.
Amilyen váratlanul kezdődött a madarak támadáshulláma, olyan váratlanul véget is ért.
Ez is bekerült az emberiség történelmébe, a megoldatlan rejtélyek közé.
Kapcsolódó novellák
Reggeli harcok magammal
„Levegőt!” egy pszichiátriai osztály falai között játszódó novella a kötődés, a birtoklás és az önazonosság torzulásáról. Egy férfi belső szétesését követi végig, a Road zenekar „Túlzó kámforillat” című dala és Szabó Lőrinc „Semmiért egészen” című verse által inspirálva, ahol a szabadság illúziója lassan diagnózissá válik.
A kora hajnali ébredések után néha ilyen történetek maradnak...
A történet egy valódi találkozóra közlekedés során született. Tizennégy éve nem utaztam vonaton. Közben felnőttek a gyerekek, meghalt apám, anyám szociális otthonban, kifizettük az eurós hitelt, és a válogatott immár harmadjára is kijutott a foci EB-re.
Nincsenek nagy igényeid, ha egyetemistaként kiveszel egy szobát. Ha tiszta és megfizethető, nem kérdezel semmit, csak beköltözöl. De ha a hűtőben egy kaktuszt tartanak, az azért csak felkelti a kíváncsiságodat.
A gazdag Kovács úr terepjárójával elüt egy szerencsétlen motorost. Megjelenik a Halál és választás elé állítja. Vajon jól dönt-e, vagy a Halál tényleg mindig azt ragadja el akit kell?
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed