Szeretet
Szeretet
Félhomály uralkodott, csak a karácsonyi díszek világítottak a szobában.
─ Szia mama! Hogy vagy? ─ nyújtottam puszira az arcom, ami soha nem volt szokás közöttünk, de a dolgok megváltoztak.
─ Ma Terivel a mozihoz buszoztunk. ─ mesélte csillogó szemekkel. A nővérke, aki épp akkor hozta be az uzsonnát rámosolygott.
─ Mit látattok? ─ mentem bele a játékba, letéve az ölébe a karácsonyi ajándékokat.
─ Már itt tartok… ─ mutatta fel a Túlvilági barátság című könyvet, majd kinyitotta a könyvjelzőnél.
─ Ki írta a könyvet mama? ─ fogtam meg a kezét.
─ Hát te Nikikém. ─ felelte büszkén az utolsó karácsonyunkon.
Kapcsolódó novellák
Eleredt az eső, a jéghideg vízcseppek szúrósan csapkodták David arcát. Esőkabátba bújt, fejére húzta a kapucnit, de a viharos erejű szél tépte szaggatta marcangolta. David jobbnak látta, ha fedezékbe vonul, a hatalmas dörrenések, a zuhogó eső, a ködkürt dinoszauruszi bömbölése a gigászi hullámok tiszteletet parancsoltak. David visszahúzódott a kabin fedezékébe, és vészriasztást adott le a partnak.
Az adventi naptáram 5. - ik ablaka
De ez a példány aranyos volt, kis szív alakú szárnya, apró termete, és ahogy csak úgy lapult ott a falon nem tette ellenszenvessé. Boldizsár oldalra fordított fejjel szemlélte.
–Mit akarsz itt ? Mi a francra vársz? Életben vagy egyáltalán – morfondírozott, és mintha a légy meghallotta volna gondolatait, megrebbentette a szárnyát, jelzésképpen.
Talán egy nap éppen te leszel az, aki kiszabadul innen és ekkor majd másnak kell átadnod az üzenetet, hogy kapaszkodjon abba az átkozott indába. Ha pillanatnyilag úgy érzed, a reménytelenségből nem következhet más, csak tragédia, legalább annyi célod legyen, hogy másokban léleklenyomatot hagysz.
Fárasztó, idegesítő és káosz az ünnepi készülődés, de mégis örömtelien vidám. Nálatok is ilyen?
Az Adventi naptáram negyedik ablaka
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed