Kategória: Egyéb
Röpke kis történet egy lélekről, akinek társra van szüksége.
Az élet utáni élet nem tanít és nem ígér. Csak leveszi rólunk a félelmet, amit élve hordtunk. Nem a haláltól rettegtünk, hanem attól, hogy kimondjuk, akik vagyunk. A csend nem elvesz: hanem megengedi, hogy azok legyünk akik vagyunk.
Egy köztiszteletben álló pap kettős életet él: nappal a hit szószólója, éjjel a bűn néma résztvevője. Amikor egy nő hangja összeköti a gyóntatószéket és a bordély félhomályát, a szerepek felcserélődnek, és a lelepleződés nem botrányban, hanem szégyenben teljesedik be.
Ez a novella a kísértésről, a bukásról és a bűnhődésről szól. Nem ment fel, nem menteget. A bűn súlya alatt roppan meg egy ember, aki szentnek hitte magát .
Egy halál utáni tudat meséjén keresztül a novella az el nem mondott szavak, a bűntudat és az elengedés lélektani következményeit vizsgálja. Az élők és holtak láthatatlan kötelékein át mutatja meg: a továbblépés csak akkor lehetséges, ha mindkét oldal elenged. Csendes, lírai hangon. Lélektani fókuszban.
Az adventi naptáram 23- ik ablaka.
Fárasztó, idegesítő és káosz az ünnepi készülődés, de mégis örömtelien vidám. Nálatok is ilyen?
Egy vallomás a falumról, ami az életfám gyökerét őrzi és remélem fogja is, időtlen ideig.
