A Pók
A Pók
1.
Egyszer egy napon Lullaby Anna teherbe esett, de nem akarta megtartani a gyereket. Sokáig morfondírozott, hogy megtartsa-e, de úgy döntött, hogy nem, viszont mivel nem időben szólt, hogy el akar vetélni, így muszáj volt neki megtartani a gyermeket.
De ahogy mondtam, nem akarta felnevelni, hisz nem tudta volna biztosítani a megfelelő környezetet neki, s apja se volt neki, aki felnevelje, hisz az apja kábítószerekben élt, nem érdekelte semmi, szét is szakadt a kapcsolat Anna és az apa között, meg amúgy is, Anna még nagyon kicsi volt még, mindössze tizenhat éves volt, amikor teherbe esett. A szüleik sem akartak gondoskodni a gyerekről, úgy voltak vele, hogy vigyázni kellett volna, s nem lenne ez, szóval adja örökbe valakinek, mindegy kinek.
Egyik nap talált egy felhívást, miszerint újszülött gyereket keresnek egy életre szóló kísérlet végett, de azt nem írta, hogy pontosan mi is a célja ennek a kísérletnek, csak a neve volt odaírva: „A pók kísérlet”. Mivel eléggé gondatlan volt Anna, ezért fel se fogta, hogy mit csinál, egyből jelentkezett erre a programra.
Be kellett mennie egy nagyon érdekes épületbe, ahol sok papírt kellett kitöltenie, hogy valóban rájuk ruházza-e a gyermeket. Azt is be kellett vállalnia, hogy őt rajta is egy csomó mindent megvizsgálnak, megnézik a családfát, van-e valami betegség a családban, ami örökletes, s mindig be kellett járnia, hogy hogyan is alakul a baba, van-e valami rendellenessége.
Minden úgy ment, ahogy annak lennie kell, minden tökéletes volt, semmiféle bajt nem láttak a babán, s egyik nap meg is szülte őt, de elvették tőle a tudósok, ezért Annának nem volt már több gondja a gyerekre.
A gyermeket egy csodás palotába szállították, amiben minden megvolt neki, mindent megkapott, ami kell egy embernek, de többet nem, szóval mondhatni eléggé egyszerű lett az élete. De csak kizárólag férfi tudósok gondoskodtak róla, s soha nem láthatta élőben a külvilágot, csak a palotában és az ahhoz tartozó kerthez tudott hozzáférni.
De kezdjük is ott, hogy az élete hogyan is kezdődött, palotába vitték, de nem láthatta az emberiséget személyesen, könyveken és adásokon keresztül kellett néznie, s tudomást venni arról, hogy azon a pár szolgán s rajta kívül élnek még emberek.
Kedves Lullaby Araneae, aki a nevét az anyjáról s a kísérletről kapta, hisz, mint egy pók a sarokból nézi az egészet, eléggé érdekes életen ment át. Élete első pár éve viszonylag jól telt, itt inkább arra voltak kíváncsiak a tudósok, hogy mi az, amitől félni fog majd, hisz nem meséltek neki szörnyekről meg semmiről, s mégis félt a sötétben.
Megkérdezték, hogy mitől fél, s egy nagyon érdekes V fejű démon szerű, árny embert látott mindig, hogy nézi őt a szobájában. Ez egy természetes jelenség volt a tudósok szerint, tehát ez ki lett pipálva, hogy ez egy olyan dolog, amit az őseinktől kaptunk. Ennek az oka lehetett az, hogy amikor a sötétben járkáltunk réges-régen, akkor oda kellett figyelni a ragadozókra meg mindenféle bestiára.
Lényeg a lényeg, Araneae kezdett nagyobb lenni, s elkapta a kalandvágy, már-már meg akart szökni, hogy lássa a világot, de nem tudott. Akárhányszor megpróbálkozott megszökni, visszahozták a tudósok, de amúgy sem mehetett volna messzire, hisz maga az épület az erdő közepén volt, direkt, hogy véletlenül se tudjon megszökni.
De ekkor volt az, hogy elkezdhette nézni az adásokat, amin az embereket figyelhette. Araneae ettől a pillanattól fogva más ember lett. Araneae kezdett nagyobb- és nagyobb lenni, de egyre másabb lett. Elkezdte érdekelni őt a lányok, hisz tudniillik a fiúknak ilyen korban már elkezdenek érdeklődni, de ugye, ahogy azt már mondtam, nem találkozhatott senkivel sem, így eme vágyát soha nem élhette ki.
Araneae nézte az adásokat, könyveket olvasott az emberi létről, és elsőként nagyon meglepődött, hogy miféle dolgokra képesek az emberek. Történelmet, filozófiát is tanult, sőt még a vallásokat is megnézte, hisz érdekelte, hogy miért járnak az emberek a templomba, miért imádkoznak, s miért káromolják az istenüket, ha mégiscsak annyira imádják őt.
Sok mindent nem értett elsőnek, de ahogy nagyobb lett, már tizennégy évesen, elkezdte felfedezni, hogy az ember az egy szörnyű lény. De miért gondolta így, erről fogok mesélni részletesebben.
2.
Elkezdett, ahogy azt mondtam, történelmet tanulni, s egyre okosabbá vált, kezdte átlátni a dolgokat. Megtanulta, miként éltek az ősemberek, de még az evolúcióról is sok érdekességet megtanult. Azt is megismerte, hogyan háborúztak az emberek, s rádöbbent arra, hogy pénzért háborúznak, szó szerint egy papírfecniért, régen pedig egy darab fémért törtek ki a mészárlások.
Vagy ugye, és talán ez a jobbik eset, hogy azért mennek harcolni, azért tör ki egy háború, mert a vezetőnek nincs elég földje, többet szeretne, de ez kikészítette szegény Araneae-t. Egyszerűen nem fogta fel, hogy miért kell embertársakat megölni, miért nem lehet nyugodtan megegyezni mindenben, miért kell mészárlásokat végrehajtani. Ez az egész felháborító.
De nem csak ez idegesítette szegény fiút, hanem az is, hogy alapból hogyan bánik az ember az embertársával. Lopnak egymástól, csúnya szavakkal illetik és bántják egymást.
Csak hogy mondjak pár példát, ott van az, amikor azt látta az adásban, hogy késsel fenyegettek meg egy szegény öreg bácsit, aki nem tehetett semmiről, csak szimplán sétált hazafelé, s a nála sokkal fiatalabb gonosztevők pedig kést fogtak rá, így megfenyegetve, hogy azt a kis pénzt is adja oda nekik, ha pedig nem így cselekszik, leszúrják. Mást nem is tudott csinálni szegény bácsi, minthogy félelmében az összes pénzt odaadni nekik, s elmenekülni.
Az is felháborította Araneae-t, hogy egy körülbelül negyven éves hölgy, aki szívbeteg, összeesett az utcán, valószínűleg szívrohama lett, s senki nem ment oda segíteni neki, hanem egymástól várták el az emberek, hogy ki segítsen neki, mert „én biztos nem fogok” hozzáállással voltak. A helyszínen meg is halt szegény hölgy.
De voltak ennél kisebb tettek is, amik nem tetszettek a fiúnak, például, hogy szegény embertől, aki koldult az utcán, a poharából ellopták az összes aprót, vagy a templomból ellopták az adománygyűjtő dobozt, vagy az, amikor egy kifliért ment be a boltba a nő, de azt is ellopta, vagy az, amikor leejtett egy kis pénzt az ember, s a másik meg felvette és úgy tett, hogy az az övé, nem adta vissza.
Az is idegesítette a Lullabyt, hogy mennyire nem törődnek az emberek hozzáállása mindenhez, például csak nézzük azt, hogy nem érdekel senkit a nagy hőingadozások, az északi és déli sarkon lévő jégek olvadása, a kihalófélben lévő állatok, köztünk mi is. Vagy az, hogy olyan dolgokkal foglalkoznak, ami teljesen fölösleges, például az, hogy ki mit csinál, s ezt megosszák különböző helyeken, tökéletes életet mutatva, közben szenvednek ők is.
Az is idegesítette, hogy üzemeltetik a szennyező gyárakat, akkor az annál is szennyezőbb ételeket, italokat esznek és isznak. Itt rá is szeretnék térni egy másik dologra, amikor is kezd megőrülni szegény fiú.
3.
Lullaby Araneae elkezdett filozófiát is tanulni, s annyira megszerette, hogy élete végéig foglalkozott a gondolkodással, és ennek hatására lett az, hogy egyre és egyre bölcsebb lett. Már teljesen másokat nézett az adáson keresztül, hisz eddig nem mást, mint a tömeget nézte, hogy hogyan mennek az utcán, miket csinálnak, de ezután, ahogy elkezdett érettebb lenni, megtanulta értékelni a kisebb dolgokat is, mint például, amikor az ember leül a parkban egy padra, s elkezdi nézni a többi embert, de konkrétan csak egy-kettőt, hogy milyen szépen élnek együtt, de Araneae-nak nem tetszett, hogy például a párok hogyan viselkednek, nem veszik figyelembe a többi embert, s megszegik az etikát.
A fiú, amikor elkezdte jobban megnézni az embereket egyesével, egyre és egyre mélyebbre kezdett el menni. Például elsőnek azt kezdte el nézni, hogy mi a napi terve, programja egy embernek, miként éli a mindennapjait, ezután olyanokat is nézett, hogy mik ezek pontosabban, miért ezeket csinálják az emberek, s ezután már annyira mélyen bele ment, hogy már az is érdekelte, miket esznek, isznak, s azt is hogyan viszik végbe.
A természetes dolgokba is belenézett, hogy milyen gyakran jár el egy ember a mellékhelyiségbe, vagy fürödni, s ahogy ez egyre jobban elfajult, Araneae kezdett kiborulni. Amikor mindez nem volt elég, hogy látta, az egész világ szenvedésben áll, Araneae, ahogy mondtam, kezdett kiborulni, elkezdte utálni az embereket, hogy ilyenek, de sajnos arra a belátásra kellett jutnia, hogy ő is csak egy ember.
Mivel nagyon utálta az embereket, ezért magát is elkezdte. Látta, hogy játszanak az étellel, s nem esett már neki többet enni, hisz rosszul volt az ételtől. Látta, ahogy pazarolják a vizet, máshol pedig szomjaznak, ezért inni se nagyon ivott.
Ez addig fajult, hogy amikor arra a belátásra jutott, hogy ő nem fogja magát összehasonlítani ezekkel a barbárokkal, akkor volt az, hogy magát az életet utálta meg. Nem tudott már semmit sem csinálni, minthogy minden lépte arra emlékeztette: te is egy élősködő vagy, mint a többi, egy féreg, egy nyomorék.
Ha felállt a székről, elkezdte utálni magát, hogy él, és ezt megtudta tenni (hogy feláll a székről). Ha evett, rosszul volt, mert úgy gondolta, hogy mint egy féreg, egy élősködő, ő is úgy eszik, nem sokkal másabb tőle. Már elkezdte a haját, a testszőrzetét is utálni, undorodni kezdett tőle, mert ez is csak azokon az undorító többi fajta emberen és a sokszor említett élősködőkön van.
Nagyon, de nagyon utálta magát már, egyszerűen kikészült idegileg. De amikor ez nem volt elég, eljutott egy olyan filozófiai ponthoz, miszerint is semmi nem választja el őt attól, hogy ő egy tárgy legyen.
Ha leült az asztalhoz kínok között enni, egyből ez jutott eszébe: „Akár lehetnék ez a villa is, vagy ez a kanál, vagy talán maga az asztal? Nem, én a szék leszek, vagy mégsem, inkább a tányér leszek. Mondjuk teljesen mindegy, semmi sem jobb semminél, de az biztos, hogy szívesebben lennék egy kanál, mint egy élősködő parazita, féreg, mint ami most is vagyok. Végülis ez hát az ember.”
Szegény Araneae-nak annyira rossz élete lett, annyira megutálta, hogy ő is egy emberi lény, hogy azt nehéz szavakba önteni. Megutálta magát, s nem úgy tekintett magára, mint ahogy azt régen, hanem úgy érezte, hogy ő is egy szörnyeteg. Egyik nap másikra annyira rosszul lett már, hogy nem evett, s nem ivott semmit, s ez lett a halála.
Kapcsolódó novellák
Ha az elmélet igaz, akkor minden fejlett civilizáció elkerüli a kapcsolatfelvételt. Ez megmagyarázná, miért nem találunk rádiójeleket vagy egyértelmű idegen aktivitást az univerzumban – lehet, hogy mindenki csendben van, és próbál elrejtőzni előlünk? Egy elmélet szerint nagy kockázatot vállalunk, hogy jeleket küldünk az űrbe,
EgyébMindhárom más hangulat, más világ, de közös bennük, hogy nem eresztenek. Talán azért, mert tükröt tartanak elénk. Talán mert olyan kérdéseket vetnek fel, amik bennünk is ott lappanganak. Nézd meg te is, miért került ez a három történet a csúcsra.
A mágnesesség egyszerre ősrégi jelenség és modern technológiai hajtóerő. A természet ajándékával indult minden, egy darab magnetit-kővel, ma pedig már saját, nagy teljesítményű mágneseket tervezünk, gyártunk, és használunk.
EgyébEgy nő, a férje halála után, Kenyába költözik, hogy teljesitse férje álmát. Én örökre szeretni foglak.’ Pár nap múlva egy szál sárga rózsát helyeztem a sírodra és elkezdtem valóra váltani az álmainkat.
EgyébTemetői történet, pozitív végkifejlettel. Még vagy félórát üldögélt a padon a két öreg, beszélgettek, élvezték a napsütést, majd lassan kezdtek szedelőzködni, még egyszer megigazították a virágokat a síron, és elindultak a kijárat felé.
EgyébRövid novella egy iskolás lányról és a tőle elválaszthatatlan testvéréről. Vigyázz! A szöveg kegyetlenséget tartalmaz, továbbá lehetséges mentális zavarok megjelenítését.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed