Hóesés
Hóesés
Az – az öt évszázad nem jelent semmit, hogyha ebből csak két évszázadot tudsz eltölteni azzal, akit szeretsz. Már három évszázada nem hallom, ahogy a nevemen szólít, nem érzem selymes csókját az ajkamon, a lágy ölelését a bőrömön, ma véget vetek ennek. Nézem a befagyott tó vízét, a stégen állok, itt kezdődött minden. Akkor láttam utoljára, amikor elhurcolták a falusiak, engem pincébe zártak, ahonnan csak hetek múlva tudtam kiszökni. Csendben állok és várom a napfelkeltét, nem akarom nélküle folytatni. Behunyom a szemem, de az égető érzés helyett valami hideg szurkál, esik a hó. Ekkor meghallom őt.
─ Elijah! Hát megtaláltalak!
Kapcsolódó novellák
Az adventi naptár harmadik ablaka
Az orvosok nem sok jóval biztatták a lányt. Hetek teltek el, semmi javulás nem mutatkozott. Emily munkahelyén egyszer csak megjelent egy gyönyörű fehér nyuszi. Fogalma sem volt, hogy került az épületbe, de megnyugtatta a lányt. Másnap újból megjelent hívatlan vendége, de most az ölébe helyezkedett.
Az adventi naptáram 14. ablaka
Talán egy nap éppen te leszel az, aki kiszabadul innen és ekkor majd másnak kell átadnod az üzenetet, hogy kapaszkodjon abba az átkozott indába. Ha pillanatnyilag úgy érzed, a reménytelenségből nem következhet más, csak tragédia, legalább annyi célod legyen, hogy másokban léleklenyomatot hagysz.
Az adventi naptáram 23- ik ablaka.
Az adventi naptáram 11. ablaka
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed