Ima a falumért
Ima a falumért
Drága kis falum Csörötnek, te nem is tudod, hogy mit jelentesz nekem. Te vagy a múltam és a jövőm, benned van az összes gyerekkori álmom, emlékem. A Rába vize, a kövek, a homok a partján, a sóska a fűben, a pitypang a réten, amibe belefújtunk, a mezei virágok lábunkhoz hajolva, az erdő lombjai, a szőlőhegy bújócska helyei… mind-mind a játszóhelyünk. A hulló hóesés, az önfeledt hócsaták, a szánkón száguldás mámora, ezt is mind, mind te adtad.
De te adtad a békét, a nyugalmat, te adtad az otthonom, a családom. Ha zúgott, bántott, hangos volt a világ, te akkor is csendes voltál és szelíd. Gyönyörű vagy, mint egy megálmodott világ. A folyó, ami méltósággal az ütőered, körbeöleled, mint anya a gyermekét. A dombok, völgyek, erdők, mezők és rétek a te színes ruhád.
De te vagy az én templomom és imatermem is, hozzád jövök hálát adni, gyertyát gyújtani, emlékezni. Mert te maradtál az otthonom, családom emlékkönyve, szívcsakrája. És te leszel az én végső nyughelyem is, ahol majd a felhőről nézve csodállak és óvlak.
Óvlak, hogy maradjon földed termő, a füved zöld, a folyód tiszta, hogy te maradj otthona a jóakaratú csörötneki embereknek, örökkön örökké!
Ámen
Kapcsolódó novellák
A gyerekek felhúzták a hótaposójukat és magukhoz vették a felsorolt kiegészítőket. Az anya elcsomagolta a felszeletelt diós és mákos bejglit, nagy flaska vizet vett a hóna alá, és a garázsba terelte a fiúkat. Az apa beállította a megadott földrajzi koordinátákat a GPS készüléke célállomásaként, aztán a kocsi csomagtartójába rakta a szánkót.
Talán egy nap éppen te leszel az, aki kiszabadul innen és ekkor majd másnak kell átadnod az üzenetet, hogy kapaszkodjon abba az átkozott indába. Ha pillanatnyilag úgy érzed, a reménytelenségből nem következhet más, csak tragédia, legalább annyi célod legyen, hogy másokban léleklenyomatot hagysz.
Az egyik karácsonyi nagy novellám. Ezek után a családom nem csak, hogy befogadta Danit, de támogatták is a kapcsolatunkat.
Végre ott vagyok. Felnézek az égre, és amit látok, attól lemerevedek, néhány percig csak állok ott, miközben a döbbenet lebénít. Az égen, egy hatalmas űrhajót látok, ami látszólag mozdulatlanul lebeg a város fölött, és aminek a méretei minden képzeletet felülmúlnak. A nagy objektum körül még több, kisebb űrhajó van, amik statikusan a nagyhoz igazodnak, mintha azt védenék. Ezen kívül a formáció körül több tucatnyi kicsi égi jármű szeli keresztül-kasul a teret, és az eget.
Ebben az egypercesben egy szokatlan perspektívából, szimbolikusan mutatom be a FOMO-jelenséget, korunk egyik meghatározó hétköznapi problémáját.
A két nap éppen váltotta egymás az égen, az épületekre vékony homály borult, amikor Dargo végigosont az ezüstfehér folyosón Zion laboratóriumáig. Régóta várta az alkalmat, és most, hogy mentorát a központba rendelték, eljött az ő ideje. Mert hiába tudta, hogy ő Zion kedvenc tanítványa, és minden valószínűség szerint őt fogja maga mellé emelni a két ciklus múlva tartandó beszámoltatás után, hogy megossza vele kutatásait, a formiverzum-laborba még felügyelet mellett sem engedte be őt. Úgy gondolta, ennek egyetlen oka az, hogy megőrizzen valamit a tudósokat körülölelő titokzatosságból.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed