Ködös, párás volt a hajnal és a kora reggel. A szőke nő egykedvűen végezte a teendőit, nagyokat belekortyolva a kávéjába. Az égbolt csak nem akart kitisztulni. A napot a sötét fellegek alaposan eltakarták. Néha egy-egy…

Oly nehéz szembeni az elmúlással, betegséggel, de még öregedéssel is. Józan ésszel tudjuk mi az élet rendje, mégis dacolni próbálunk ellene. Kibúvót keresünk, nem akarunk tudomást venni róla, nem merünk szembenézni a vele.

Természetesen megtoldotta egy „Úr Angyalával” és két énekkel is. Hááát bevallom őszintén, azóta sem szeretem ezt az imádságot. Ma felvettem Nagyanyám kötényét, és bekapcsoltam a Dankó Rádiót.

A nő lelkesen készül az első gyertya meggyújtására, a várt csoda meg is érkezik, a nyomasztó körülmények ellenére!

Az elválás nagyon nehéz és hosszú folyamat, ami az idő múlásásal sem válik könnyebbé. Nem tudhatjuk lesz a viszontlátás, vagy örökre elengedjük a másik embert. Csak szeretettel, a boldog pillanatokat órizve lehet lezárni egy kapcsolatot.