Ezt a novellát még ősszel írtam. Az első hideghullám ihlette, amelyet azóta több is követett, most pedig már igazi cidri van. Január 1. Olyan gondolatokat osztok meg, amelyek idén talán valóban hideg telet vonzanak be,…

Nem nyertem, és mégis. Gondolatok egy irodalmi közönségdíjról, ami sokakat megmozgatott, és néhányakat boldoggá tett. Ezúton is köszönet mindenkinek, aki megtisztelt a szavazatával!

Emlékezés édesanyámra a születése napján. Különleges írás, mert a bőrébe bújok egy történet erejéig. Hét éve nincs már közöttünk, de a szeretet iránta örök. Jó szívvel ajánlom ezt a novellát mindazoknak, akik szerették, és akik…

Egy család karácsonyi története, tulajdonképpen tipikusnak mondható. A gyerekek messze kerültek a szülői háztól, a mama magára maradt. Eljön az az idő, amikor a fiatalok fontolóra veszik, hogy nem utaznak haza az ünnepekre, mást választanának.…

Sok éven át dolgoztam német tanítóként. Ennek kapcsán rengeteg emlékem gyűlt össze, novelláskötetre valóan sok. Az egyik ilyet osztom most meg, kicsit másképp, kívülről szemlélve. Az olvasó helyet cserél a szerzővel, vagy ha úgy tetszik,…

Ez az elbeszélés egy pályázatra készült, "Egymásra lépni tilos!" címmel. Nem ért el helyezést, de mégis olyan őszinte gondolatokat és érdekes kis történeteket tartalmaz, hogy úgy döntöttem, nem adom az asztalfióknak. Ez most rólam is…

Egy újabb családi történetet kap most az olvasó. Ezúttal anyai ágról érkeznek az emlékek, melyekben szerepet kapnak a nagyszülők is. Visszaugrunk abba az időbe, amikor még fiatalabbak voltak, és egy békés családi idillbe pillanthatunk bele.…

Sok családi történet megörökítésért kiált annak mondanivalója miatt. Megmosolyogjuk vagy megkönnyezzük őket, de hidegen, közömbösen egyikük sem hagy. Ez a történet a kettő keveréke, libabőrös mosolygást okozott nálam is, amikor hallgattam.

Hirtelen tapsvihar tör ki, ováció harsan, a szemekben könny csillan, hitetlenkedő nevetés hangzik fel, s a bizottság tagjai bólogatva csapják össze tollaikat elejtő kezüket. Az elnök arcán egyetlen érzelem marad: az elismerés. Minden mást lemos…

A nagyváros hangjai sokszor nem a legkellemesebbek. Vidékiként nem is vártam egyebet a villamos, a repülő, na meg a szomszédok zaján kívül. Végül mégis értek meglepetések. S még hozzá milyen csodálatosak.