Weboldalunk sütiket használ a működéshez, valamint – az Ön választása alapján – statisztikai, funkcionális és marketing célokra. A nem szükséges sütiket csak az Ön hozzájárulása után használjuk.
Süti-beállítások
Weboldalunk sütiket használ a működéshez, valamint – az Ön választása alapján – statisztikai, funkcionális és marketing célokra. A nem szükséges sütiket csak az Ön hozzájárulása után használjuk.
Ketten voltak, igen ketten, most már világosan emlékszem. Felém jönnek, semmi kétség.
Elég lassan közeledtek, volt időm szemügyre venni őket, habár a szívem a torkomban dobolt a félelemtől.
Közben jól láthatóan figyelték az embereket, főként a nőket.
Lassan, megfontolt léptekkel jöttek, mint egy ragadozó, aki keresi áldozatát.
Mindketten hófehér szkafandert viseltek, de a jobboldali fickón még ebben a gyér világításban is lehetett látni, hogy meglehetősen lötyög a ruha.
Sokan voltak a teremben, mindenkin nagyon furcsa öltözék. Már nem is tudom, hogy volt bátorságom odamenni, egyedül, nő létemre. Már nagyon megbántam, az biztos.
A két fickó egyre jobban közeledett.
Nem egymás mellett jöttek, hanem két oldalról.
Az egyik pont szemből, a másik a kijárat felől, ahol az „Exit” lámpa világít.
– Talán még ki tudnék menni- gondoltam magamban. – Nem, nem, már késő, itt vannak!
És néhány másodperc múlva ott állt előttem a kijárat felől jövő ismeretlen.
-Na szerencsére ez még a jobbik variáció – gondoltam magamban.
Megállt előttem, lehajolt, és mivel a nagy zaj miatt nem lehetett jól hallani, a fülembe kiabált:
-Hello! James vagyok. Szabad? Jön táncolni?
És én boldogan álltam fel, már nem kellett attól félnem, hogy a még a jelmezén keresztül is jól láthatóan idős úrral kell elmennem táncolni, aki a másik oldalról jött.
Boldogan vetettük bele magunkat a jelmezbál forgatagába.
Egyperces gondolatok egy libbenő tollról, arról, amit jelképez - szárnyalhasson szabadon és tisztán. Nagyra törő gondolatok jelképe, égiekkel kacérkodó magányos vándor. Egyedül nem tud repülni, társak kellenek, hogy egy szárny részeként a magasba emelkedhessen és szárnyaljon, mint a gondolat, szabadon és tisztán.
Amikor egy parányi élőlény elénk kerül és szinte mesél az életéről. Valami ilyesmi történt amiről ez a rövid történet szól. Napsütötte fénylő szárnyai éppen csak megszáradtak, alighogy kirajzott, feltűnt neki valaki. Elmesélte milyen szépséges párt talált magának, hogyan szőtték szerelmüket, mennyit kacagtak.
A tükörrel sokan hadilábon állunk, vagyis inkább amit mutat. Ebben a kis novellában az olvasható, hogyan is lettünk barátok. Tini korában ugyanis az ember lánya/fia próbál megfelelni az elvárásoknak, szűkebben a baráti társaság számára, még szűkebben az aktuális "nagy ő" számára. Erre mit mutat ez a fránya tükör?
Nincsenek nagy igényeid, ha egyetemistaként kiveszel egy szobát. Ha tiszta és megfizethető, nem kérdezel semmit, csak beköltözöl. De ha a hűtőben egy kaktuszt tartanak, az azért csak felkelti a kíváncsiságodat.
Évek alatt született néhány rövid "írás kezdeményem" Miután befejeztem őket, úgy gondoltam, hogy senkit sem fog érdekelni. Most mégis közzéteszem majd néhányat, hátha...
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed