Halottak napja
Halottak Napja
– Fiacskám, hozzál egy kis vizet, mert már teljesen elszáradtak ezek a szegény virágok – mondta Mrs. Jones a férjének. Mr. Jones szépen komótosan el is indult a közeli vízcsap felé, hogy megtöltse az öntözőkannát az éltető nedűvel.
Megöntözték a kókadozó virágokat, és utána leültek a sír mellett álló padra.
– Milyen gyönyörű a temető ilyenkor nyár végén, ugye James? – szólalt meg rövid idő múlva Mrs. Jones.
– Igen, ilyen ragyogó napsütésben még ez a szomorú hely is valahogy vidámabbnak tűnik – mondta Mr. Jones.
– Nagyon sápadt vagy fiacskám, jót fog tenni ez a kis napozás!
– Nézz csak oda, látod ott azt a családot? Ahogy így nézem őket, nekem az Afrikában éhező szegény gyerekek jutnak eszembe, olyan borzasztóan sovány mindegyik.
– Nem is tudom, ma valahogy olyan nagyon sokan vannak itt, nem? Máskor valahogy nem szoktak ennyien lenni – Hát hiába, ez a gyönyörű napsütés!
Még vagy fél órát üldögélt a padon a két öreg, beszélgettek, élvezték a napsütést, majd lassan kezdtek szedelőzködni, még egyszer megigazították a virágokat a síron, és elindultak a kijárat felé.
A kapuból még egy utolsó pillantást vetettek a még mindig napfényben úszó temetőre, akkor látták, hogy már kijavították a kapu felett álló feliratot: FELTÁMADTUNK!
Kapcsolódó novellák
Egy halál utáni tudat meséjén keresztül a novella az el nem mondott szavak, a bűntudat és az elengedés lélektani következményeit vizsgálja. Az élők és holtak láthatatlan kötelékein át mutatja meg: a továbblépés csak akkor lehetséges, ha mindkét oldal elenged. Csendes, lírai hangon. Lélektani fókuszban.
Az évek teltek, és Jason hűségesen követte a Mester útmutatásait. A gyakorlatok során mélyen önmagába nézett, és megtanulta elengedni a félelmeit. Szeretni önmagát és mindent. Mindenben meglátta a szépséget. Az elengedés pillanataiban felfedezte a belső csendet, amely lehetővé tette számára, hogy megértse, ki is ő valójában.
- Tudod, Horatius, hogy minek van még hasonlatos színe az égaljához? Ennek a vörösbornak, amit kifejezetten a tiszteletedre hozattam elő pincémből! Kiváló évjárat, az itáliai szőlő legjavából. Igyunk egy kupával!
Egy porlepte posztapokaliptikus világban, Willow egyedül próbál túlélni. Egy vágy hajta, egy látomás. Útközben találkozik Tao-val, aki egy rejtett közösség tagja. Együtt folytatják útjukat. Vajon Willow rátalál, arra, amit keres?
Na jó, most már elég! Végére járok ennek a dolognak. Épp be akartam csapni a kocsi ajtaját, ahonnan mégsem vettem ki a fegyvert, mikor meghallottam, hogy az emeleti ablakból beszédfoszlányok szűrődnek ki. A kocsiajtó csapódását a lábfejem akadályozta meg, ami immár másodjára kap fájdalmas ütést. De legalább a reflexeim rendben vannak! Hallgatózni kezdtem!
A történet a régmúltban játszódik. Faluhelyen ősz elején a betakarításban segítettek egymásnak az emberek. Miközben serényen dolgoztak fura történeteket osztottak meg egymással. A végtisztesség megadásának sok módja van. Rozi néne rendhagyó, morbid, de mégis humoros módon oldotta meg ezt a kérdést a sógorával kapcsolatosan.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed