Halottak napja
Halottak Napja
– Fiacskám, hozzál egy kis vizet, mert már teljesen elszáradtak ezek a szegény virágok – mondta Mrs. Jones a férjének. Mr. Jones szépen komótosan el is indult a közeli vízcsap felé, hogy megtöltse az öntözőkannát az éltető nedűvel.
Megöntözték a kókadozó virágokat, és utána leültek a sír mellett álló padra.
– Milyen gyönyörű a temető ilyenkor nyár végén, ugye James? – szólalt meg rövid idő múlva Mrs. Jones.
– Igen, ilyen ragyogó napsütésben még ez a szomorú hely is valahogy vidámabbnak tűnik – mondta Mr. Jones.
– Nagyon sápadt vagy fiacskám, jót fog tenni ez a kis napozás!
– Nézz csak oda, látod ott azt a családot? Ahogy így nézem őket, nekem az Afrikában éhező szegény gyerekek jutnak eszembe, olyan borzasztóan sovány mindegyik.
– Nem is tudom, ma valahogy olyan nagyon sokan vannak itt, nem? Máskor valahogy nem szoktak ennyien lenni – Hát hiába, ez a gyönyörű napsütés!
Még vagy fél órát üldögélt a padon a két öreg, beszélgettek, élvezték a napsütést, majd lassan kezdtek szedelőzködni, még egyszer megigazították a virágokat a síron, és elindultak a kijárat felé.
A kapuból még egy utolsó pillantást vetettek a még mindig napfényben úszó temetőre, akkor látták, hogy már kijavították a kapu felett álló feliratot: FELTÁMADTUNK!
Kapcsolódó novellák
Egy halál utáni tudat meséjén keresztül a novella az el nem mondott szavak, a bűntudat és az elengedés lélektani következményeit vizsgálja. Az élők és holtak láthatatlan kötelékein át mutatja meg: a továbblépés csak akkor lehetséges, ha mindkét oldal elenged. Csendes, lírai hangon. Lélektani fókuszban.
A legfőbb isten, Zeusz ezen az estén mindig elvonult kettesben a feleségével, Hérával. A többi isten azt hitte, hogy együtt romantikáznak, de ez valójában csak a látszat volt. Valójában ilyenkor Zeusz félig halandó és félig isteni gyermekét Herviát hívta fel. Egy jóslat és különleges képessége miatt kellett Herviának a Földön kellett maradnia nem sokkal születése után.
Az évek teltek, és Jason hűségesen követte a Mester útmutatásait. A gyakorlatok során mélyen önmagába nézett, és megtanulta elengedni a félelmeit. Szeretni önmagát és mindent. Mindenben meglátta a szépséget. Az elengedés pillanataiban felfedezte a belső csendet, amely lehetővé tette számára, hogy megértse, ki is ő valójában.
Elvileg megtörtént vagy megtörténhet-ne. Ne!
Nálad ki ismerhetne jobban téged? Bárkitől elfordulhatsz, de magadtól soha. De ki az a magad? Ki vagy te valójában?
Nellike felállt, lesimította nővérruháját, feltette a szemüvegét és kitipegett a betegek közé. Újabb 12 órára munkába állt, maga sem tudta már hányadik éve. Réges-rég túl a negyvenen.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed