Testvéri összetartozás
Testvéri összetartozás
Mónika és Tomi boldogan játszottak a tengerparti homokban. A négyéves kislány, nagy igyekezettel próbálta a kislapátjával megrakni a műanyag kisvödröt, hogy várat építsen. Tomi, a hatéves nagytestvér, mosolyogva segített neki. Szaporán rakta egymás mellé a tornyokat, közben mesélt a húgának egy kalózhajóról, ami rengeteg kinccsel az ő váruk kikötőjében fog kikötni, ők meg majd kiszabadítják a foglyokat, köztük a gyönyörű hercegnőt is.
A vár nőtt, egyre magasabb lett, Mónika kagylókat gyűjtött, hogy díszítse a várat, Tomi, egy papírszalvétából zászlót csinált. A vár elé kisebb kagylókból kiraktak egy M, és egy T betűt, hogy mindenki tudja, ki tulajdonában van a vár. A kislány hangosan nevetett, ahogy a késő délutáni napfény megcsillant a kagylókon. Tomi büszkén nézte az építményt.
A szülők intettek, ideje hazamenni. Tomi felemelte a kisvödröt a játékokkal, majd elindultak kézen fogva a húgával. Néhány lépés után visszanéztek. Egy erősebb hullám csapott a partra, elmosva félig a várat. A testvérek összenéztek, majd jött az újabb hullám. A gyerekek nevettek. Tudták, hogy ott a holnap, és talán szebbet, nagyobbat építenek.
Legbelül a szívük mélyén azt is tudták, hogy a testvéri szeretet, az összefogás, a lehetetlenre is képes.
Kapcsolódó novellák
Egy nagymama kapcsolata az unokájával, ahogy valami apró dolgon keresztül kibomlik valami nagyon fontos.
A nagymama és unokája egy padon ülve beszélget. A mama az ősz szépségéről beszél az unokájának, de ez a gyerekét nem érdekli. Fontosabb neki a születendő aki ott van az anyukája hasában, akit ő már meg is símogatott. Valyon, hogy került oda?
Lehet úgy élni, mintha kívülről figyelnénk magunkat? Minden egyes tettünk hatással van valahol a nagy egészre, még ha nem is mindig tudjuk ezt. Az én és te mindig egy mi lesz, ami több és mélyebb, mint bármi, amit elsőre sejtenénk.
A konyha sárga fénye egy család összetartozását jelképezi, majd lassú széthullását. Évek múltán Anna hazatér, és a kimondatlan érzések végül felszínre kerülnek. Rájönnek: a család nem hibátlan, de mindig van út vissza egymáshoz.
Egy alig hat éves fiúcska megismerkedik különös, idegen dédnagyapjával.
Az írás arra mutat rá, hogy egy egyszerű, hétköznapi történetet hányféleképpen látják az emberek. Alapkép: pénztárnál fizet egy nő, lassan mozog. Mögötte a vevők rászólnak. Miért viselkedik így a nő? Jogosan szidják a mögötte állók? Képesek vagyunk a saját világunkból kinézni és észrevenni másnak a problémáját? Együttérzés, gömbelmélet, amit a novella bemutat.
Kedves történet, gratulálok hozzá!