Fényes csillag
Fényes csillag
Szeretek sétálni a természetben, a tekintetem most is a legfényesebb csillagot kereste, amikor kitört a vihar. Az őszi esték már nagyon hidegek, az eső a csontomig hatolt. Sietősen hazafelé indultam, amikor sírásra lettem figyelmes. A hang irányába indultam, dacolva a nagy széllel. Egy hófehér csapzott, kutya feküdt a bokorban, minden áron próbálta védeni magát a hideg esőtől. Az oldalán egy vérző sebet pillantottam meg. A szívemet átjárta a félelem, tudtam, hogy nem fogom a sorsára hagyni. Nem törődve a hideggel, levettem a pulóveremet és betakartam vele a fázós kis testet. Fáradt volt, nem ellenkezett. A karomba emeltem, hálásan pillantott rám.
Kapcsolódó novellák
Az adventi naptáram 17. -ik ablaka.
Az adventi naptáram 11. ablaka
Ma végre újra látom őt. Hosszú hetek után, végre hazajön. A törzshelyünkön fogunk találkozni ma délután. Már annyira hiányzott, el is kezdek készülődni.
Az Adventi naptáram negyedik ablaka
Az adventi naptáram 7. - ik ablaka
Fogtam magam és apa holmijával indultam el a Margitszigetre. Sírva mutattam fel a dobozt, Márk felé, aki rögtön értett mindent. Óvatosan letette a dobozt és átölelt. Aznap reggel hazajött velem és soha többé nem hagyott magamra.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed