Kétszer egy perc
Kétszer egy perc
Az egyes villamoson
Papa és unokája a középső ajtón szálltak fel. Az öregúr kalapban, a kisfiú címeres sapkában, most kapta a szülinapjára. Élete első focimeccse. Nagypapa lelkesen mesélt, „amikor utoljára megvertük a Fradit, tele volt a nézőtér! Akkor is ez a kalap volt rajtam!”
A következő megállóban a zöld-fehér szurkolóhad megrohamozta a villamost. „Mi vagyunk a legjobbak, hej-hej”, s az eszeveszett ordibálás közben egy dromedár drukker kis híján ráesett a kisfiúra. Nagypapa felemelte a kezét, önkéntelen védve unokáját. A tag lenézett rá.
– Mit akarsz, Te büdös zsidó Soros bérenc? – s röhögve fordult vissza a többiekhez.
A stadion megállójában kiürült a villamos. Ahogy elindult, a kisfiú hangja törte meg a csendet.
– Nagypapa, mi az, hogy zsidó?
Doktor úr, gyógyítsa meg a fiunkat
– Doktor úr, könyörgök, segítsen rajtunk!
– Nyugodjon meg, Kocsis néni! Mondja el, mi történt. Talán Kocsis bácsival történt valami?
– Ááá, ű mán jó’ van, megmon’ták a kórházba’, a kemoterápia után kutyabaja se’ lesz. Kihullik az a pár szem haja, de ammeg má’ kit érdekel!
– Khm, értem. Akkor Kocsis néninek van baja? Kiújult a reumája?
– A francokat se érdekli most a reuma!… Gyurkával van a baj!
– Ezt nem értem, akkor miért nem ő jött hozzám?
– Doktor úr, gyógyítsa meg a fiunkat!
– Kérem, Kocsis néni ne sírjon… Hát mi baja van a Gyurinak?
– Nem is tudom, hogy mongyam doktor úr… Buzi lett a gyerek!
Kapcsolódó novellák
EgypercesA tükörrel sokan hadilábon állunk, vagyis inkább amit mutat. Ebben a kis novellában az olvasható, hogyan is lettünk barátok. Tini korában ugyanis az ember lánya/fia próbál megfelelni az elvárásoknak, szűkebben a baráti társaság számára, még szűkebben az aktuális "nagy ő" számára. Erre mit mutat ez a fránya tükör?
EgypercesA gazdag Kovács úr terepjárójával elüt egy szerencsétlen motorost. Megjelenik a Halál és választás elé állítja. Vajon jól dönt-e, vagy a Halál tényleg mindig azt ragadja el akit kell?
EgypercesA történet egy valódi találkozóra közlekedés során született. Tizennégy éve nem utaztam vonaton. Közben felnőttek a gyerekek, meghalt apám, anyám szociális otthonban, kifizettük az eurós hitelt, és a válogatott immár harmadjára is kijutott a foci EB-re.
EgypercesNagylány lettem, álmodoztam. Elképzeltem azt, amit mások meséltek. Külön világom lett. Azt akartam, valós legyen, amit elképzelek. Így elkezdtem leírni álmaim. Minden írásomban van egy álom, egy beteljesületlen szerelem. Ott van, egy pici én.
EgypercesPár hónapja írtam, a számomra fontos emberekről, embereknek.
Egyperces„Levegőt!” egy pszichiátriai osztály falai között játszódó novella a kötődés, a birtoklás és az önazonosság torzulásáról. Egy férfi belső szétesését követi végig, a Road zenekar „Túlzó kámforillat” című dala és Szabó Lőrinc „Semmiért egészen” című verse által inspirálva, ahol a szabadság illúziója lassan diagnózissá válik.
Érdekes és felkavaró.