Ferencz Vicus: Last Christmas

Hatalmasat sóhajtok. Az angyalszárnyak. Idegeim kezdik felmondani a szolgálatot, folyamatos vesszőfutás az idővel, és a teendőkkel. Elfelejtettem, de semmi vész, leakasztom a sajátomat, amit benn tartok a szekrényben, megfelelő alkalmakra tartogatva. A glóriát pedig levesszük anyuka fejéről.

Borbíró Klára: A sonka

Huba szeme előtt megjelent a padlásuk képe. Hirtelen megértette gyermekkora legfájóbb tilalmát. A sonka a pénzkeresőé. Hiába volt apja a leghitványabb ember a családban, valamije volt, ami a többieknek nem. És ez a valami most az övé. A sztrájkjog. Igen, ő sztrájkolhat, de az asszonyok mire mennének vele? Nem sütnék meg a saját kenyerüket? Nem takarítanák be a télire való burgonyát?

Ferencz Vicus: Jobban szerettek?

Együtt öregedtek meg, egyszerre voltak fiatalok, szépek üdék és frissek. Kacérok, és fessek. Aztán egyszerre, egy időben múlt el a hamvasság, kerekedett meg a csípő, nőtt meg a pocak, ráncosodott meg a bőr, őszült meg a haj. De ha egymásra néztek, ugyanúgy szépnek látták a másikat.

Szabó Amira: Léleklenyomat

Talán egy nap éppen te leszel az, aki kiszabadul innen és ekkor majd másnak kell átadnod az üzenetet, hogy kapaszkodjon abba az átkozott indába. Ha pillanatnyilag úgy érzed, a reménytelenségből nem következhet más, csak tragédia, legalább annyi célod legyen, hogy másokban léleklenyomatot hagysz.

Borbíró Klára: Édes látogató

Édes látogató Apró, mocskos kezek ragadtak meg. Azelőtt csak az öregasszony csontos markát ismertem, bizonytalan szorítása jóleső érzéssel járta át viasztestem. Tudtam, ha Ő elővesz a dobozból, feltárul előttem a világának egy szeglete. Amikor először fogott kézbe, gyufalánggal fejet ültetett kanóc nyakamra, lábam alá talpat…

Borbíró Klára: Kincskereső Nagykarácsony

A gyerekek felhúzták a hótaposójukat és magukhoz vették a felsorolt kiegészítőket. Az anya elcsomagolta a felszeletelt diós és mákos bejglit, nagy flaska vizet vett a hóna alá, és a garázsba terelte a fiúkat. Az apa beállította a megadott földrajzi koordinátákat a GPS készüléke célállomásaként, aztán a kocsi csomagtartójába rakta a szánkót.

Ferencz Vicus: A gubanc

Ez kergette álmaimat a lidérces ingoványba. Már tavaly is meggyűlt vele a bajunk, akkor is megfogadtam hogy szépen összetekerve kell elrakni, de úgy látom, mégsem jött össze. Hát most újra itt a kihívás.