Weboldalunk sütiket használ a működéshez, valamint – az Ön választása alapján – statisztikai, funkcionális és marketing célokra. A nem szükséges sütiket csak az Ön hozzájárulása után használjuk.
Süti-beállítások
Weboldalunk sütiket használ a működéshez, valamint – az Ön választása alapján – statisztikai, funkcionális és marketing célokra. A nem szükséges sütiket csak az Ön hozzájárulása után használjuk.
Explicit vagy szexuális tartalom!Megnézheted, vagy lapozz tovább más tartalomért.
Nyitás előtt
Ősszel a fák levelei ezer színben pompáznak. Egy padon ülve gyönyörködni bennük a legcsodálatosabb érzés lehet, de én nem ezért ülök itt. Várom, hogy kinyisson a hentes, addig meg, hát bámészkodok.
Még negyedóra. Szeretnék elsők közt lenni, semmi kedvem sorba állni. Addig meg üldögélek itt nyugodtan, kinyújtott lábbal. Nem úgy, mint az a dáma, aki az imént érkezett. Szürke kosztümje sportos testet takar. Vádlija izmos, kézfején kiduzzadnak az erek. Biztos nem egy helyre járunk edzeni. Mosolygok, és végigsimítom sörhasamat, ami a tegnapi három sörtől különös formát vett fel. Idegesen hol az órájára néz, hol pedig a lehúzott rácsot vizslatja. Valószínűleg siet valahová. Hova siet szombaton? Na mindegy, nem vagyunk egyformák. Egy biztos: ránézésre nem olyan, mint aki elviszi előlem a császárszalonnát.
Kócos, húsz év körüli lány érkezik a Bocskai utca felől. Bal kezében mobil, fülében fülhallgató, orrában piercing. Annyira koncentrál, hogy majdnem nekimegy a rácsnak. Hála istennek nekem fiam van. Meg is örülnék, ha… Na mindegy. Megcserélem keresztbe rakott lábaimat, még kb. nyolc perc.
Józsi bácsi – vagy hát fogalmam sincs, hogy hívják, de olyan Józsis – fut be negyediknek. Tipikus kisnyugdíjas. Ezeréves karóráján hunyorogva próbálja felfedezni a hátralévő időt. Ráncos kezében néhány papírpénzt szorongat. A dáma mellé totyog, amivel óriási kontrasztot teremt az elém táruló életképen. Feltápászkodom, felrángatom festékfoltos munkásnadrágomat, és hogy teljes legyen a vizuális káosz, a kócos lány mellé állok.
Pontosan hét óra. Lajos, a hentes kimosolyog a vasrács mögül, és félmarhákon nevelkedett, erős karjával felrántja a gátat ember és állat között. Kihelyezi a nyitva táblát. Mi, a sorban állók még egyet szívunk cigarettáinkba, és egyszerre pöcköljük csikkjeinket a csatorna irányába. Mindannyian egyformán vétettük el a célt, pedig elsőre olyan különbözőnek tűntünk.
Bizonyos képek után kutattam a neten, de a kereső valamiért Koncz Zsuzsa fotográfiáit is megmutatta nekem a találatok között. Az énekesnő arcmásáról eszembe jutott a 90-es évekből egy régi történet, amelynek felidézésekor még ma is beleáll a sajgás bizonyos testrészembe, amelyik nagyon más, mint az arcom.
Egy naiv, felkészületlen újságírónő faggatja Nemere Istvánt. Teljesen figyelmen kívül hagyja a könyveit, amiket lehet, hogy nem is ismer, nem olvasott. Leragad a mennyiségnél, az álnevek használatánál és az eszperantó nyelvnél.
Ez a novella direkt helyesírási hibákkal tele van megírva, olyan Fülig Jimmy stílusban! Az volt vele a célom, hogy mosolyokat csaljak vele azoknak az olvasóknak az arcára, akiknek rossz napjuk volt! Remélem sikerrel jártam!
A Szélnek problémája akadt, mert nem tudott beindulni, nem tudott úgy fújni, ahogy az elvárható lett volna, így tanácsot kért és kapott öccsétől a Szellőtől, valamint a Huzattól, de nem utolsó sorban a Janitól, aki nagy széltoló hírében állt. Végül megoldódott a gondja és elporzott a Viharhoz!
Humor
Humor
Humor
Humor
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed