Atlasz törvénye 1. rész

Atlasz törvénye 1. rész

– Szerinted mit kellene csinálnunk? – kérdezte Liz.
Mark nem tudott felelni. Nézte a fura lényt, ami most leült a konyha közepén, és elkezdte nyalogatni a hasán a fehér és kék szőrzetet.
– Talán az állatvédőket?
Liz leült a konyhaasztal elé. Összekulcsolt kezét az asztalra ejtette.
– Ez állat egyáltalán?

„Olyanokat kérdez, amire nincs válaszom” – gondolta Mark kissé bosszúsan. A brossurában semmi ilyesmiről nem volt kép. És erre tessék: reggel kopogtak az apartman ajtaján, és amikor kinyitotta, egyszerűen besétált ez az izé.
Tulajdonképpen nem volt se ijesztő, se ellenséges. A bundáját még szépnek is mondhatnák, fehér világoskék csíkokkal. A nagy, furcsa szemei meg a hosszú, kígyószerű nyelve, ilyen állatról még csak nem is hallottak.

Liz felállt, és egy tányérba vizet engedett a csapból. A vendég felfigyelt a vízsugár hangjára, de hamar elvesztette az érdeklődését, és tisztálkodott tovább. Liz letette elé a tányér vizet. Óvatosan, hátraugrásra készen tolta közelebb hozzá.
A Szkinó ránézett, azután a vízre. Felállt. Négy lábon mozgott, kissé esetlenül – a járás és az ugrálás kissé komikus keverékével. Ügyet sem vetett a két bámuló emberre, kiügetett a konyhából. Mark és Liz halkan felálltak, és kellő távolságból követték.

A hálószobát nézte ki a hívatlan vendég. Az ágy még vetetlen volt, talán még a testük melege se hűlt ki benne. A Szkinó ügyetlenül kapaszkodva felmászott az ágyra. Hosszú nyelvét párszor kiöltötte, mint a kígyók, amik a levegőt ízleltetik. Azután kinézte magának Mark vastag párnáját. Tett egy kört maga körül, és szépen lefeküdt. Összegömbölyödött, most már nem látszott az orra se. Olyan volt, mint egy fura szőrből készült kispárna.

Marknak megrándult a szája sarka. Vissza kellett fognia magát, nehogy elkezdjen hangosan nevetni.
– Hát ez aztán a nászút – suttogta Liz fülébe.
A lány az ujját a szája elé emelve csendre intette. Kézen fogta a fiút, és kihúzta a szobából. A konyhában a táskájában kezdett keresgélni. Mikor megtalálta az utazási ügynökség prospektusát, széthajtotta az asztalon. A képeken ott volt a tengerpart, a pálmák, a vízesések. A leírásban a programok. De semmi az állatról.

A harang először a távolban kondult meg – egyszer, kétszer. Bizonytalanul. Azután közelebbről is hallatszott egy, majd becsatlakozott egy másik. Atlaszon elég sok temploma volt az Arany Királynő Egyházának.
Mark az ablakhoz lépett.
– Valami történik – mondta. – Valami nagy dolog.
Liz is kinézett. A tengerpart nem volt messze tőlük, lelátott a sétányra. Az emberek odakint kis csoportokban beszélgettek, sokan a komjuk kijelzőjét olvasták. Semmi nevetés vagy vidámság nem volt ebben. Valahogy olyan komor és nyomasztó lett ez a reggel a turistaparadicsomban.

Mark belebújt a strandpapucsba, magára kapott egy inget.
– Jövök mindjárt! – megpuszilta Lizt, és kilépett a bungalóból.

Liz az ablak mögül nézte, amint Mark egy csoport helybelihez lép. Tisztán kivette a döbbenetet a fiú arcán, amint az a bungaló felé fordult. Érthetetlen jelenet volt, egyre többen gyűltek Mark köré, és mindenki kezet akart fogni a zavart fiúval. Egy nő még egy hat év körüli kislányt is felemelt, hogy Mark meg tudja simogatni.

Mark gyorsan, szinte futva tért vissza.
– Mi van kint? – Liz nézte Mark sápadt arcát.
– Az elnök… – A fiú hangja rekedt volt, mintha nagyon régen nem ivott volna semmit. – Atlasz elnöke az éjjel meghalt. Kilencvenegy éves volt.
Liz erre nem tudott mit mondani. Csak nászútra érkeztek a bolygóra, még csak képen se látta soha az elnököt.

Mark leült a konyhaasztal mellé.
– Itt nem tartanak választásokat.
Liz még mindig nem értette, mi közük mindehhez.
– A helyi szokás szerint a bolygón a legtisztább jellemű ember lesz a következő elnök. – Mark az asztalra könyökölt, idegesen masszírozni kezdte a homlokát. – Ezt az embert a bolygó szent állata, az egyetlen élő Szkinó választja ki. – Mark Liz szemét kereste a pillantásával. – Egy fehér és kék csíkos bundás kis állat.
– Úgy érted…? – Liz döbbenten meredt a háló ajtajára.

Bentről valami elégedett, szuszogásszerű hang hallatszott.