Weboldalunk sütiket használ a működéshez, valamint – az Ön választása alapján – statisztikai, funkcionális és marketing célokra. A nem szükséges sütiket csak az Ön hozzájárulása után használjuk.
Süti-beállítások
Weboldalunk sütiket használ a működéshez, valamint – az Ön választása alapján – statisztikai, funkcionális és marketing célokra. A nem szükséges sütiket csak az Ön hozzájárulása után használjuk.
Anna lassan végigsétált a parkon, a reggeli napfény aranyló sugarai megcsillantak a frissen fakadó rügyeken. A szívében egy furcsa izgalom lüktetett, mintha a tavasz nemcsak a természetet, hanem valami újat, valami különlegeset is magával hozott volna az életébe.
Március nyolcadika volt – nőnap. Az utcákon férfiak siettek virágcsokrokkal a kezükben, az illatos nárciszok és tulipánok mosolyt csaltak az emberek arcára. Anna szerette ezt a napot, de még inkább azokat a gesztusokat, amelyek mögött valódi érzelmek rejtőztek.
Ahogy leült a park egyik padjára, eszébe jutott egy régi emlék. Tavaly ilyenkor egy különleges idegennel futott össze ezen a helyen. Egy magas, sötét hajú férfi, aki teljesen váratlanul mellé ült, majd egy szál hóvirágot nyújtott át neki.
– Boldog nőnapot! – mondta mosolyogva.
Anna meglepődött, de megköszönte a gesztust. A férfi bemutatkozott – Dávidnak hívták –, és hosszan beszélgettek az életről, könyvekről, álmokról. Akkor még idegenek voltak, de valami megmagyarázhatatlan kötelék kezdett formálódni közöttük.
Aztán az élet közbeszólt. Mindketten elmerültek a munkában, és a kapcsolatuk – amely talán soha nem is kezdődött el igazán – elveszett az időben.
Anna felsóhajtott. Talán csak egy szép emlék maradt.
Ekkor lépések zaja törte meg a csendet. Egy ismerős hang szólalt meg mögötte.
– Azt hiszem, tavaly ilyenkor valamit elfelejtettem megkérdezni.
Anna szíve hevesen kezdett verni. Lassan hátrafordult, és ott állt előtte Dávid, kezében egy szál hóvirággal, ugyanazzal a mosollyal az arcán.
– Meginnál velem egy kávét?
Anna elnevette magát.
– Csak akkor, ha jövőre is hozol nekem egy hóvirágot.
Dávid bólintott, és a tekintetük találkozott. A tavasz illata ott lebegett közöttük – és ezúttal tudták, hogy nem hagyják, hogy az idő elsodorja őket egymástól.
Ha az elmélet igaz, akkor minden fejlett civilizáció elkerüli a kapcsolatfelvételt. Ez megmagyarázná, miért nem találunk rádiójeleket vagy egyértelmű idegen aktivitást az univerzumban – lehet, hogy mindenki csendben van, és próbál elrejtőzni előlünk? Egy elmélet szerint nagy kockázatot vállalunk, hogy jeleket küldünk az űrbe,
A tudomány jelenlegi állása szerint nincs bizonyított kapcsolat a kutyák viselkedése és a paranormális jelenségek között. Ugyanakkor az, hogy a kutyák érzékenyebbek a környezeti változásokra, megmagyarázhatja, hogy miért reagálnak bizonyos helyzetekben másképp, mint az emberek.
Miközben a világ egyre digitálisabb, egyre kényelmesebb, ezek a kőóriások emlékeztetnek rá, hogy van bennünk valami ősi. Valami, ami dacol a viharral, és megmutatja: a legnagyobb hullámok sem tudnak legyőzni, ha az alapunk elég erős.
Egy fiatal nő nyomtalanul eltűnik egy okosváros árnyékában. Egy újságíró a nyomába ered, és a város résein át saját életének hiányaira talál. Modern, feszült magyar novella meglepő befejezéssel
Hogyen lehet egészségesen lebarnulni Ahogy a nyári napok meghosszabbodnak, sokakat csábít a vágy a barnult bőr iránt. A lebarnult test a társadalmi elvárásokban gyakran az egészség, a vitalitás és a vonzó megjelenés jelképe lett. Ugyanakkor egyre több információ áll rendelkezésre arról is, hogy a napozás…
A moszkvai AC/DC koncert több volt egy zenei eseménynél. Azon a napon a zene hangos forradalmat csinált, csendesen, gitárral és erősítővel. A Tushino repülőtérre összegyűlt tömeg nemcsak a rockot ünnepelte, hanem a szabadságot, a változást, az új világ lehetőségét.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed