Ma éjjel a szokásosnál is nehezebben jött az álom a szemére. Az ágyából figyelte, amint a szellő, különleges táncot lejt a vén platán lombjai között. A szél a szemnek láthatatlan, de attól még, csak teszi a dolgát. Lehet úgy, hogy olykor megfeszülve elválaszt egymástól, máskor meg észrevétlen összeköt. Ilyen képessége is van.
– Nos, újra találkozunk oly sok év után – lépett a nő elé tétován, majd mélyen a szemébe nézett. Tisztes maradt közöttük a távolság. Mia hirtelen felállt, és viszonozta a pillantást. Rabul ejtették azok a lángoló szemek! A szíve a torkában kalapált, a tenyere izzadni kezdett, így hát sebesen a háta mögé rejtette finom kezeit.
