Felébredek. Formák vesznek körbe. Ismerős, mégis idegen alakzatok. Vágyom a nemlétezőre, de már nem taszít az anyag. Keresem az árnyékot. Megváltozott, mélysége lett, alakja. Mégis ő az egyetlen állandó a változásban. Képeket mond. Képeket, amelyek tompítják az ismeretlenből támadó torz alakzatokat.
Kategória: Egyéb
Írások50
Szavak54.9K
Hozzászólások8
Olvasási idő4 óra, 35 perc
Boldogság. Szeretni és szeretve lenni... Vajon tudtam, hogy mennyire szerencsés voltam, vagy csak most jöttem rá, amikor hirtelen vége szakadt? Csak ülök a parton és bámulom a hullámokat. Várom, hogy visszatérj hozzám, hogy elmondd nekem, az egész csupán egy rossz tréfa volt...
