A Vég, ami egy új Kezdet – Kedves doktor Knauba 17. fejezet
A Vég, ami egy új Kezdet
Minden úgy jó, ha a vége jó. Szokták mondani. És talán úgy is értelmezhető, hogy ha a kezdet történetesen rossz, az nem számít! Mert erővel és kitartással áthidalható. Viszont a vég, az már tényleg legyen egyfajta megnyugvás.
A vihar-katasztrófa átélésére kényszeredett ismerkedés folytán formálódott kis csapat ugyanis megkapta a Vég jutalmát. Ami abban nyilvánult meg, hogy a figyelemreméltó kitartásuk gyümölcseként végül is egy Új Kezdet adatott meg nekik. Az életre szóló barátságuk kezdete. Kapcsolatuk ápolására kifejezetten praktikusnak bizonyult a modern kor vívmányainak köszönhetően a különféle távközlési rendszerekben való válogatás.
A Vég és Új Kezdetet illetően Kikunak, a veleszületett talpraesettségének és kitartóságának köszönhetően sikerült berendezkednie azon a kis távol eső farmon, amely egykor a Jeti nagyapjának birtokában volt. Az otthonukban, a mostani elvárások szerint való luxuskörülményeket az egymás iránt való szeretetükkel pótolták, és annak a szerencséjüknek adtak hálát, hogy kialakított kis gazdaságban való mindennapi munkájuk által megélhetést kaptak. És a másik, ami nagyon-nagy fontosságot jelentett. Jetinek a szabadsága! Akin látszott, hogy napról napra egyre oldottabbá, felszabadultabbá vált, és még ami a legfontosabbat jelentette számára. Hogy együtt lehet Kikuval. Persze az ő irányítása alatt tevékenykedett, és igyekezett mindent a rendjén elvégezni, de szabadnak érezte magát, szabadon lélegzett, jött-ment, és nem volt szüksége gyógyszerre!
Mivel a mostani rohanó kor nap mint nap újabb és újabb feladatok és kihívások elé állítja az embereket, a visszavonult élet előnyeit sokan nem veszik észre. Mert hát semmiképpen sem haladhatunk visszafelé az időbe! És ez igaz is, viszont még mindig akadnak olyanok is, akik a nagyvárosi élet adta követelményeiket teljesítve időnként szívesen megmártóznak a tanyai élet egyszerűségében. De főként, ha a Barátság ápolásáról van szó.
Linda-ápolónő talán élete végéig nem hagyja abba fáradhatatlan munkáját a sérült gyerekek gondozásában. Neki ugyanis az a sors jutott, hogy a vérévé kellett váljon a mindennapos intézetbeli tevékenység. És az időnkénti felszabadulás neki csupán annyiból áll, hogy olykor hétvégenként Elek mellett ő is jámbor lelkülettel meghallgassa az istentiszteletet, vagy pedig ha épp úgy adódik, akkor mindketten autóbuszra ülnek, és ellátogatnak arra a várostól úgy harminc kilométerre lévő kis farmra.
Lénárdnak pedig az akaratossága végett a feleségén kívül még nem sikerült teljesen kibékülnie a rokonsággal, mert szerinte erre a megvalósíthatatlan feltételük az lenne, hogy visszaálljon, és aktív tevékenységet vállaljon a Gyülekezetben.
─ Ezt jó párszor már Klaudiának is elmondtam ─ fejtegette a nézeteit egy alkalomkor, amikor mindannyian összegyűltek a kis farmon.
─ Ne tévessze meg az, hogy elegem lett a Gyülekezetből, mert ettől én Őt még tiszta szívemből szeretem!
Aztán amíg fokozatosan belekezdett volna a Gyülekezet ellen való érveibe, a többiek a fortélyait ismerve nagyrészt ráhagyták, hogy tényleg igaza van. Csupán Kiku csóválta fejét a javíthatatlan öccse miatt, de Lindának azonban valamelyest sikerült megvigasztalnia.
─ Szerintem a Klaudiától kapott szeretet majd gyógyítóan hat rá. Ugyanis mi nők bizonyos területeken a férfiaknál többre vagyunk képesek, mert ők azok, akik az erejük fitogtatása közben számtalanszor olyan fába vágják a fejszéjüket, hogy még kihúzni sem tudják onnan, viszont mi nőkül képesek vagyunk őket mindig kimenteni az ilyen szorult helyzeteikből.
─ Nem tudom elhinni, hogy nem vagy pszichológus ─ mosolygott rá barátnőjére Kiku.
─ Tudod, Kiku… ─ mutatott hüvelykujjával a mellkasára Linda. ─ Itt, legbelül valamilyen formában mindannyian pszichológusok vagyunk…
Vége
Kapcsolódó novellák
Egy titok felfedése.
Találkozás a "Jó Tündérrel"
A szabadulás még nem hozza meg a teljes örömet.
Egy rendkívül megrázó eset.
Ki valójában a Jó Tündér?
Megoldások keresés, majd az egymással való ismerkedések kezdete.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed