Egy nehéz sorsú testvérpár, a bátortalan Toncsi és védelmező bátyja, Beni útra kel a sötét erdőbe, hogy elhozzák a szívtelen anyjuk által követelt varázskristályt. Útjuk során jóságukkal és egymás iránti rendíthetetlen szeretetükkel nemcsak elvarázsolt erdei segítőkre lelnek, hanem végleg megtörik a családi átkot is.
Kategória: Mese
Írások11
Szavak9.5K
Hozzászólások5
Olvasási idő0 óra, 48 perc
Egy erdei bújócskába csöppen az olvasó, ahol a kimenetel kétséges.
Mosolyka és öccse, Marci, levelet írnak a Télapónak, ám egy furcsa szél kitépi a kezükből. Ezután különös kalandokba keverednek, hogy visszaszerezhessék a levelet.
Láp, lidérc, helloween, gyerekek
egy medve zuhanása és otthonra találása
Az égig érő fa – aminek minden ágán egy – egy kobold lakott. Az erdei manók időnként összegyűlnek, és mindenféle varázslatról, meg gyógymódokról fecsegnek. Ők voltak az erdei apró állatok, akik gyakran különös dolgokra voltak képesek.
Valahol két ember találkozik – s az elbeszélés az elszalasztott valamiről, egy elutasított lehetőségről mesél. Gyakran lehet mesébe burkolva egy kicsit a valóságot és a képzelet alkotta mesevilágot is összedolgozni, ahogy Tószéli Manó történetében mindezt létrehoztam.
Megrohamozták álmosan a fürdőszobát, utána jött az öltözködés művészete, vidáman kacarásztak egymáson. Még nem sejtettek semmit. Sorra kerültek a zoknik. A gyönyörű kislány keresni kezdte a bal lábas zokniját. Mellette fekvő kispajtását megkérdezte: –Matild, nem láttad a balos zoknimat?
Panni, a nagyvárosi kislány, először tölti a nyarat vidéken Kati mamánál, aki elvezeti őt a természet varázslatos világába. Fára mászva és a kertben játszva Panni felfedezi a fák és az erdő különleges szépségeit. Egy hajnalban, a nagymama meséje nyomán, titokban kiszökik az erdőbe, hogy meglesse az erdei tündéreket.
- Csend legyen! Már itt van a pásztorotok, Palkó! - Palkó kihúzta magát, de még így is cseppecske volt a többi korabeli gyerekhez képest. Mikor kinyílt az ólajtó csak úgy taposták egymást a libák, hogy minél előbb kiszabadulhassanak a ketrecből.
A vihar beért minket, vagy mi értünk be a viharba, ahogy tetszik. Ott aztán utolért minket minden szán végzete. Télapó alaposan megpakolt aranyszánja leszakadt a hatosfogatról. Egy kiszámítható fordulattal felborult és belecsúszott egy emberes hóbuckába, amekkorát talán anyám se látott soha, pedig jócskán benne volt már a korban, amikor világjáró barátomhoz költöztem az Északi-sarkra.
