Az utolsó rózsa
Az utolsó rózsa
Szomorúan nézek körbe. Tudom, ez az utolsó alkalom. Átadom a kulcsot az új tulajnak és véget ér minden, ami szép volt.
Állok a bokáig érő avarban. A vén diófa lehullatta összes levelét, a kedvenc almafám is kopasz már. Lassan végighordom tekintetem a kert minden részén. Eltűntek az ágyások, ahol katonás sorban nőtt a hagyma, répa. Üres a káposztás rész. Sóhajtok, elindulok a ház felé. Lassan lépkedek, minden négyzetméter millió emléket dob fel. A ház sarkánál megállok. A levélhalomból egy sárga rózsa nyújtózik az ég felé. Leszakítom.
Drága anyám utolsó rózsájával kezemben, könnyes szemmel, halkan, becsukom magam után a kaput.
Kapcsolódó novellák
Ködös, párás volt a hajnal és a kora reggel. A szőke nő egykedvűen végezte a teendőit, nagyokat belekortyolva a kávéjába. Az égbolt csak nem akart kitisztulni. A napot a sötét fellegek alaposan eltakarták. Néha egy-egy esőcsepp hullt alá.
Visszaemlékezés a gondtalan gyerekkorra, amikor a világ még csak a városszéli kiserdőig tartott...
Az édesanyám születésnapjára írtam ezt a rövid novellát. A történet főszereplői létező személyek, de maga a történet kitalált, illetve azokból a sztorikból merítettem és írtam tovább amiket ők meséltek nekem gyerekkoromban. Így az ő emlékükre is készült ez az írás.
Az idő férfi felesége halála után egyre inkább megválogatja barátait, ismerőseit; úgy tűnik senkit sem enged magához közel. Felnőtt lánya is eltávolodik tőle, mégis amikor az idős férfi meglátogatja nagyon megörülnek egymásnak, később az idős férfit holtan találják kedvenc foteljában...
Esteledett. A hó talán még sosem esett annyira, mint azon az estén. Szinte hóvihar volt odakinn. Kati elkészítette a karácsonyi vacsorát, és szépen megterített. Isteni illatok árasztották el a házat. Az asztalhoz ülve Emília nem győzött csodájára járni a sok finomságnak.
Egy esős hétfő délutánon David egy kávézóban ülve próbál írni, de gondolatai egy régi spirálfüzet körül forognak, amit előző este talált a padláson – benne Emma emlékével, a nőével, aki nyolc éve eltűnt az életéből.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed