Az utolsó rózsa
Az utolsó rózsa
Szomorúan nézek körbe. Tudom, ez az utolsó alkalom. Átadom a kulcsot az új tulajnak és véget ér minden, ami szép volt.
Állok a bokáig érő avarban. A vén diófa lehullatta összes levelét, a kedvenc almafám is kopasz már. Lassan végighordom tekintetem a kert minden részén. Eltűntek az ágyások, ahol katonás sorban nőtt a hagyma, répa. Üres a káposztás rész. Sóhajtok, elindulok a ház felé. Lassan lépkedek, minden négyzetméter millió emléket dob fel. A ház sarkánál megállok. A levélhalomból egy sárga rózsa nyújtózik az ég felé. Leszakítom.
Drága anyám utolsó rózsájával kezemben, könnyes szemmel, halkan, becsukom magam után a kaput.
Kapcsolódó novellák
CsaládiVisszaemlékezés a gondtalan gyerekkorra, amikor a világ még csak a városszéli kiserdőig tartott...
CsaládiAz elválás nagyon nehéz és hosszú folyamat, ami az idő múlásásal sem válik könnyebbé. Nem tudhatjuk lesz a viszontlátás, vagy örökre elengedjük a másik embert. Csak szeretettel, a boldog pillanatokat órizve lehet lezárni egy kapcsolatot.
CsaládiAmikor elveszítünk valakit, akit nagyon szeretünk, mérhetetlen nagy fájdalommal jár. Ha beszélünk róla, majdnem olyan, mintha ott lenne közöttünk. Milyen volt amikor nevetett. Amikor tanácsot adott.
CsaládiA Fekete Hegy mélyén élő óriási gorilla, Gor’khann rettegésben tartja a betolakodó telepeseket. A helyiek tudják, hogy a lény csak otthonát védi, de az újonnan érkezők mohósága felébreszti. A vadászok és telepesek próbálják elűzni, ám Gor’khann sorra pusztítja el őket, míg végül a túlélők menekülésre kényszerülnek.
CsaládiAz ifjú Péter nem tud szót fogadni.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed