Hit
Hit
Köszönöm, hogy olvastatok! Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
─ Mami! Szerinted léteznek karácsonyi csodák? ─ kérdezte tőlem Hanna álmosan. Már túl voltunk az esti mesén, de még foglalkoztatta valami.
─ Persze angyalom, csak erősen kell hinni benne. ─ igazítottam meg rajta a takarót. A ház már ünnepi díszbe öltözött, holnap karácsony.
─ Mami! Mi volt a te karácsonyi csodád? ─ kérdezte elámulva.
─ Te voltál az Hanna.
─ Én nem is karácsonykor születtem. ─ nézett rám értetlenül. Elmosolyodtam és elsétáltam a pénztárcáért, előhúzva onnan egy kis képet, ami öt évvel ezelőtt készült.
─ Aznap tudtam meg, hogy útban vagy. ─ suttogtam meghatottan, puszit adva a fejére.
Hanna elaludt.
Kapcsolódó novellák
Az adventi naptáram második ablaka
Az adventi naptár harmadik ablaka
Végre ott vagyok. Felnézek az égre, és amit látok, attól lemerevedek, néhány percig csak állok ott, miközben a döbbenet lebénít. Az égen, egy hatalmas űrhajót látok, ami látszólag mozdulatlanul lebeg a város fölött, és aminek a méretei minden képzeletet felülmúlnak. A nagy objektum körül még több, kisebb űrhajó van, amik statikusan a nagyhoz igazodnak, mintha azt védenék. Ezen kívül a formáció körül több tucatnyi kicsi égi jármű szeli keresztül-kasul a teret, és az eget.
Fárasztó, idegesítő és káosz az ünnepi készülődés, de mégis örömtelien vidám. Nálatok is ilyen?
Az adventi naptáram 23- ik ablaka.
George szuszogott, fújtatott, mint egy gőzmozdony, de egészen másképpen mint pár perccel korábban amikor az ablaknál álmatagon szunnyadozott. Most a fizikai fáradtságtól, és hirtelen megterheléstől lihegett, szíve kalimpált, de erős, szabályos ritmusban, tüdeje tiszta volt, nem ült a mellkasán két elefánt. George élettel teli arca kipirult, legalább öt évet fiatalodott.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed