Egy titkos dal
Egy titkos dal
van egy titkos dalom.
Csak akkor énekelem, ha eszembe jutsz, amikor a hold átsüt a függönyön, és hűs szél fúj. Látok valami kis bogarat a fényben, magamra húzom a paplant, és valamire gondolnom kell, ami erőt ad. Ez a titkos dal egy apró érzésről szól, törékeny, mint a kristály, de a fénye beragyogja ezt a sötét helyet. Elveszített kincs az út mentén, hacsak beszélek róla másnak is, tudom, tovaröppen, de Neked beszélhetek, dúdolhatok halkan, egészen. itt van a levegőben, itt maradt, és tudom, hallottad, egy aláhulló levél zaja. Nem hosszú, csak amit ad. Volt egy perc, amikor vidám volt, és mosolyogtam, inkább érzékeny, néha szomorú. Egyszer hallottam, azóta itt van velem, és amikor dúdolom, elhallgat minden, csendben elpihen. Olyankor felszáll a Szentjánosbogár fényt adni, a tücsök cirpel hozzá, de csak halkan. Libben a függöny, titkokat tár fel, és egy érzést. Itt érzem a tekinteted, a szuszogásod illata andalító. Hajnalt látok a víz felett, elhúzom a hajad, rám mosolyogsz, és megnyugszom, sóhajtok. Dúdolok Neked valami kis dallamot, nézem a szemeid, és nincsen semmi baj.. A fák között ott zenél a reggel, egy madár fekszik a dallamra, azzal viteti magát, könnyező madár. Elrepül messzire…
nagyon messzire…
Hozzád
/nővéremnek/
Kapcsolódó novellák
Amikor egy parányi élőlény elénk kerül és szinte mesél az életéről. Valami ilyesmi történt amiről ez a rövid történet szól. Napsütötte fénylő szárnyai éppen csak megszáradtak, alighogy kirajzott, feltűnt neki valaki. Elmesélte milyen szépséges párt talált magának, hogyan szőtték szerelmüket, mennyit kacagtak.
Furcsa kinézetű emberek gyülekeznek egy teremben. Vibrál a levegő körölöttük , vajon mire készülnek? Az egyperces novella utolsó másodperceiben minden kiderül.
Egy misztikus alak, akinek jelenléte nem mindenkinek jelenti ugyanazt.
„Levegőt!” egy pszichiátriai osztály falai között játszódó novella a kötődés, a birtoklás és az önazonosság torzulásáról. Egy férfi belső szétesését követi végig, a Road zenekar „Túlzó kámforillat” című dala és Szabó Lőrinc „Semmiért egészen” című verse által inspirálva, ahol a szabadság illúziója lassan diagnózissá válik.
A kora hajnali ébredések után néha ilyen történetek maradnak...
A „Népi demokrácia” ellenségei, még gondolataikért is bűnhődnek… egy olyan korban, amiben, ha csak rövid ideig is, de volt szerencsém élni. Ez a kis történet, nem a képzelet szülötte, hanem egykori valóság, mára talán. - de ezt az olvasóra bízom!
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed