Világok közt

Világok közt

A hungaro-fantasy, ahol a múlt szavai és a jövő dilemmái találkoznak

Szakíts a tündés-orkos, sárkányos-varázslós klisékkel! Lépj be a Kárpát-medence ihlette, zord és vérrel átszőtt középkori díszletek közé, ahol nem csillogó páncélú lovagok, hanem a „sárban térdelő realizmus” hús-vér karakterei küzdenek a puszta túlélésért.

Lukács Dénes debütáló nagyregénye egy tetemes, több mint 400 oldalas, két évtizeden át érlelt, monumentális alkotás. Nem csupán egy kalandregény a sok közül, hanem egyfajta „világérzeti kódex” arról, mi tartja össze a létezésünket akkor, amikor a hit, a rend és az emberi méltóság alapjai is meginognak.

Nem sárkányok, hanem a valóság súlya

A Világok közt tudatosan dekonstruálja és értelmezi újra a modern fantasy műfaját. Miért kellene skandináv vagy angolszász mitológiákból meríteni, amikor a hazai folklór és Közép-Európa történelme több mint 1500 évnyi egyedi kulturális alapanyagot kínál?

Ebben a világban nincsenek varázskarddal hadonászó „kiválasztottak”. A szereplők kétségbeesett zsellérek, határvadászok és egyszerű emberek, akik a fejük fölött átcsapó nagyhatalmi játszmákat próbálják átvészelni. A sötét, sáros, eső áztatta kulisszák mögött a hősök napjait olyan hétköznapi, mégis sorsfordító dolgok határozzák meg, mint a barátság, a pragmatikus életben maradás, a kiszolgáltatottság, vagy éppen a télire való tűzifa. Itt a mágia csak annyira van jelen, mint a mindennapi hit, a babona vagy egy nehéz káromkodás.

Filozófia: A Dűne és a morális útkeresés

Bár a könyv sötét atmoszférája és a közép-európai feudalizmus hierarchiája emlékeztethet a Trónok harca világára, szellemiségében és filozófiai mélységében sokkal közelebb áll Frank Herbert Dűnéjéhez. Lukács Dénes – nemzetközi kapcsolatok és kulturális diplomácia szakértőként – mesterien szövi bele a történetbe a mindenkori hatalom természetét, az érdekek ütközését és az intézményi mechanizmusok romlottságát.

A regényben nincs abszolút, öncélú főgonosz, aki egy sötét toronyban ülve ártani akar a világnak. Itt mindenkinek megvan a maga igazsága, konfliktusai, motivációi és morális szürkesége. A történet lüktető kérdéseket szegez az olvasónak:

Becsület vs. Engedelmesség: Azonos-e a parancs követése a helyes tettel?
Az erő terhe: Hogyan roppan bele a hátország és a kisember a felette állók döntéseibe?
Embernek maradni: Van-e még értelme embernek lenni egy olyan világban, amely már nem szolgál emberi célokat?

A történet: Egy döntés, amely mindent megváltoztat

A cselekmény az Alsó Világban, egy hanyatló ország peremén, a Kilátó nyomasztó katonai hatalmi központja körül játszódik. Őrsási Mátyás, a mezsgyevigyázók parancsnoka egy különös gyilkosság után három idegen nyomába ered. Amikor hátat fordít a rangjának, hogy hűséges, de kétségbeesett társaival útra keljen, nemcsak a saját sorsát pecsételi meg, hanem olyan erőket szabadít fel, amelyek messze túlmutatnak egy egyszerű nyomozáson.

Nyelvi rétegek és filmes atmoszféra

A könyv egyik legnagyobb erénye a nyelvezetében rejlik. A szöveg bátran nyúl vissza a régi magyar szavakhoz és a népies hangvételhez, miközben modern szemlélettel, szinte filmes pontossággal vezeti az olvasót. A leírások a Leibniz-i petite perception-ök (tudatküszöb alatti apró ingerek) megragadásával olyan páratlan atmoszférát teremtenek, ahol egy halk nesz, a fények játéka vagy a kocsmák fojtogató füstje is morális állásfoglalássá válik.

A Világok közt a múlt és egy fiktív középkor tükrében keresi a választ a ma emberének legaktuálisabb kérdéseire. Nem kínál olcsó, hollywoodi happy endet. Egy lélegzetelállító, feszült és könyörtelen utazásra hív, amely egy hatalmas, zseniális cliffhangerrel zárul, hogy azonnal követelje a folytatást.