Naplókba rejtett igazság – 4. fejezet
Naplókba rejtett igazság – 4. fejezet
Birti papó
Kőszegi Birtalan a fiatal éveiben erdőkerülőként kezdte a pályafutását. És életének java részében – kisebb-nagyobb változtatásokat leszámítva – hűen ki is tartott emellett a szakterület mellett. Sőt, még a nyugdíjas kor elérése után is aktívan kivette a részét az erdőgazdálkodásban. Mégpedig abban a formában, hogy kibérelt egy közterületet Malota északnyugati erdőrészében, és egy halastavat létesített, amely néhány év leforgása alatt Halászliget néven vált közismertté a városiak számára. Mivel e népszerűvé vált hely létrejöttekor már eléggé benne járt a korban, így az odalátogatók csupán Birti papó néven ismerték. Azonban Birti papó még távolról sem holmi közmegbecsültségért fektetett bele annyi energiát a hely jobbá tételéért, hanem pusztán az anyagi gyarapodás, azaz a jobb megélhetőség érdekében. De természetesen öregemberként nem magáért tette, hanem mert egy tragédia folytán rákényszerült változtatni az addigi életmódján. Az történt ugyanis, hogy az egyetlen fia már a házaséletének kezdetén elveszítette a feleségét, és a közös gyerekük felnevelésének gondjával kellett a jövő elé néznie. Bár Birtalant ez közvetlenül nem érintette, viszont az már épp eléggé, amikor pár év elteltével a fia súlyos bűncselekmény vádja alá kerülvén inkább a törvények elől való bujkálást választotta, minthogy feladja magát. És mivel ez az „áldott jó gyermek” nemcsak a hatóságoknál nem jelentkezett, hanem még az apja színe előtt sem mutatkozott, így aztán Birtalannak nem maradt más választása, minthogy gondjaiba vegye az egyetlen rokonát, az unokáját. És az ő jövője érdekében döntött úgy, hogy amennyire lehet, a gyerek ne szenvedjen hiányt a megélhetőség szempontjából.
Szander mindössze hét éves volt, amikor egészséges, életvidám gyerekként a Halászligetbe került a nagyapjához. Akkor még a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az új otthona közterületnek vagy magánterületnek van-e nyilvánítva. Bár kilométereket kellett megtennie az egyik külvárosi iskoláig, de számára az a napi öt-hat kilométernyi gyaloglás meg sem kottyant. Ő nagyon is jól érezte magát a nagyapja mellett. A tanulással ugyan különösebb gondjai nem voltak, viszont nagyon távol állt tőle, hogy figyelemreméltóbb eredményekre törekedjen. Számára a szabadság volt a legfontosabb, amelyet úgy igazából meg is kapott a nagyapjától. Viszont amint egyre cseperedett, a szabadságának kiélvezése mellett folytonosan kivette a részét a halastó körüli rutinfeladatok elvégzésében is. És ami a legcsodálatosabb volt, a nagyapa örömére egy bizonyos idő elteltével mindezekhez a műveletekhez annyira hozzászokott, meg is szerette a terület fenntartása érdekében tett szolgálatokat. Ami nemcsak a halak megkülönböztetésének ismeretében rejlett, hanem képes volt felügyelni a halfajták egészségére és populációjára vonatkozó tevékenységekre, etetésükre és betegségeik kezelésére, a halastó rendszeres állapot ellenőrzésére és javítására, a tó körüli és benne lévő szennyeződések eltávolítására…
Azonban Szandert, ha akkor még nem is, de a nagyapát bizony nagyon is érdekelte a Halászliget jövőbeli sorsa, és ezért némi pénzt összegyűjtögetve tett is intézkedéseket a tulajdonjog megszerzésének érdekében. Már csak azért is, mert a sok hányódása után végül is egy olyan csendes, békés otthonra lelt, amely egyben megfelelt az unokája számára is. Kétkezi munkához szokott ember lévén azonban nem volt szokva a hivatalos ügyek lebonyolításához, és így többek között ő is áldozatává vált az épp arra szakosodott olyan szélhámosoknak, akik az ügyfeleik tudatlanságát kihasználva több személynek is eladtak egy területet. Persze mindenféle hivatalos papír kíséretében, csak épp a közjegyzősségi végzés hiányzott. Így aztán az öreg Birti, mivel nem volt jártas az effajta jogi ügyekben, hát ő abban a tudatban halt meg, hogy végül is a Halászliget sorsát sikerült elrendeznie az unokája számára. És a papó halála után is jó pár évig Szander is szentül azt hitte, hogy végképp az ő tulajdona a terület.
Különösebb problémái nem is adódtak volna emiatt, mert a környéken még nagyon sok területet birtokoltak amolyan félig-meddig elrendezett szerződésekkel, és Szandertől valószínűleg nem kérték volna számon épp a hiányzó közjegyzősségi végzést. De volt neki egy másik ügye is ám! Amikor úgyszólván magára haragított egy alvó óriást! Amellyel kemény elszántsággal szembe is szállt, de a körülbelül négy évig elnyúló harc folyamán végül mégiscsak el kellett ismernie, hogy vereséget szenvedett.

Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed